Egy tesónővel beszélgettünk erről a videóról. Ezek a gondolatok jöttek fel. Nem nagy teológiai levezetés, inkább csak komment. Megosztom veletek is, hátha válasz valakinek.

1. Szerintem az ő képmása vagyunk, ez többet jelent, mint hogy egy kicsit hasonlítunk. Ezt azt jelenti, hogy gyermekei vagyunk Istennek. Jézust is istenkáromlással vádolták ahogyan Isten fiának mondta magát, mert azzal egyenlővé tette magát Istennel János evangéliuma szerint. Mi pedig hatalmat kaptunk arra, hogy Isten fiai legyünk. Ő az elsőszülött a többi isten-gyerek közül. Ugyanabból az agyagból vagyunk, mint Ő. Ahogy ő van, úgy vagyunk ebben a világban. Jézus arról beszél, hogy az egyén úgy legyen egy vele, mint ahogyan ő egy az Atyával. Az elég merész. Pál szerint pedig egy szellem vagyunk Istennel és az Isten teljessége lakik bennünk. Isten teljessége… az elég sok Istenből. Nem gondolom, hogy a mi isteni mivoltunk független lenne Jézustól, vagy valami egyenragú másik trónon ülnénk mellette. De trónon ülünk és uralkodunk. Benne és vele. Szóval bizonyos értelemben igaz az, hogy „istenek vagytok ti mindnyájan”, ahogy a Zsoltár és Jézus is említi. Nem független, önálló istenek. Hanem Jézusban egyek lehetünk az egyetlen Istennel és részesülhetünk az Ő isteni természetéből. A páli levelek alapján nem lehet ennél kevesebbet gondolni a képmási létünkről szerintem.

2. A sátánnak az volt a hazugsága, hogy nekünk kell megszerezni az isteni természetet, miközben azt Isten ajándákba akarta nekünk adni ingyen. És meg is tette Jézusban. Az volt a hazugság, hogy az embernek saját magának, Istentől függetlenül kell isteni természetre jutnia. Ez nyílván hazugság volt. De mivel az emberiség elfeljtette az Isten-gyermekségét, nem is képes úgy élni és cselekedni, ahogyan egy Isten-képmás tenné. Ezért van a sok baj. Az ellenség kibeszélt minket a kertben abból, akik eredtileg voltunk és mindig is vagyunk. Csak a hazugság, amit elhiszünk arról, hogy kevesebbek vagyunk ennél, arra kényszerít minket, hogy kevesebbet is éljünk meg.

3. Lehet, hogy én fogalmaztam pontatlanul, de én arra gondoltam, hogy Ádám és Éva bukása valós volt, nem csak annyi történt, hogy azt gondolták. Viszont az, hogy emiatt el kell bújniuk Istentől, az megtévesztés volt. Isten részéről nem változott a bűn hatására semmi. Az ember változott meg a bűn hatására. A bűnök elválasztanak minket Istentől, de semmmiképp sem választják el Istent tőlünk. Amikor bűnösök voltunk, meghalt értünk… Szóval a bűn nagyon is valós volt. Mint ahogy az az illúzió is annak tűnt számukra, hogy Istennel emiatt nem lehetnek közösségben. Mi romlunk el a bűn miatt, nem Isten rág be ránk és utasít el.

4. Jézusnak tutira nem volt identitászavara a földi életében, ugyanakkor azt gondolom, hogy a kereszten magára vette a világ összes megtévesztését és hazugságát, többek között az Istentől való elválasztottág illúzióját is (mert Isten részéről nem volt elválás, csak a mi részünkről). Emiatt kiáltott fel, hogy „miért hagytál el engem?”. A megtévesztett emberiség kiáltását mondta ki, amivel akkor abban a pillanatban azonosult, ahogy az összes többi sötétségünkkel is. Az Atya soha nem hagyta el a Fiút. „én és az Atyám egy vagyunk.” „nem vagyok egyedül, mert az Atyám velem van.” Ezeket mondja a kereszt előtt. Nagyon jól tudta, hogy ő soha nem lesz elhagyva. Hogy a Szentháromság nem fog kettészakadni egy pillanatra sem, az Atya vagy Szent Szellem nem fog Jézusból kiugrani a kereszthalál idejére, hanem benne az egész Isten meghal az egész univerzumért. Szóval Jézus végig képben volt magával, az Atya sem hagyta valóságosan el, ugyanakkor egy ponton magára vette elválasztottság hazugságát is, hogy örökre kiváltson minket belőle.