Nem érdekel a bibliatanulmányozásod.
Azt gondolod, milyen fegyelmezett vagy.
Csak szeretnél elég ismeretre szert tenni,
mert ilyen egy jó keresztény, ugye?
Hogy visszaigazold magadnak
hogy elég komolyan veszel.
De nekem csak te kellesz.
Nem érdekel az áldozatod.
Azt gondolod, milyen odaszánt vagy.
Csak szeretnél megfelelő elégtételt felmutatni,
mert hát engem ugye le kell nyűgözni.
Be akarod bizonyítani nekem és magadnak,
hogy igazán szeretsz.
De nekem csak te kellesz.
Nem érdekel az imaidőd.
Azt gondolod, hogy milyen kitartó vagy.
Csak szeretnél rávenni, hogy jó legyek hozzád.
Megmutatni, hogy elég fontos vagyok neked.
Mert ezt teszi az, aki következetes.
Te akarod ápolni velem a kapcsolatot.
De nekem csak te kellesz.
Nem érdekel a dicsőítésed.
Azt gondolod, milyen imádó szívű vagy.
Csak szeretned azt a jó érzést, ami ezzel jön.
Mert szerinted valamit tapasztalni kell ahhoz,
hogy valóságos legyen a közösségünk.
Nehogy lemaradj valamiről.
De nekem csak te kellesz.
Nem érdekel az odaszánásod.
Azt gondolod, hogy milyen eltökélt vagy.
Csak szeretnél végre letenni valamit az asztalra.
Mert úgy véled, már így is túl sokat
pocsékoltam rád látható eredmény nélkül.
Mégis azért úgy fair, ha viszonozol valamit.
De nekem csak te kellesz.
Nem érdekel az éjszakázásod.
Azt gondolod, milyen jó engem minden elé helyezni.
Pedig csak félsz, hogy lemaradsz valamiről.
Próbálsz meggyőzni, hogy mutassam meg magam neked.
Mert aki igazán szellemi, az mással már nem foglalkozik…
Akarsz kemény lenni értem.
De nekem csak te kellesz.
Nem érdekelnek a bűneid.
Azt gondolod, hogy szentség-központú vagy.
Közben csak nem akarsz megbocsátani magadnak.
A töredelmes bűnbánat legalább kompenzálja
a tetteidet valamilyen módon, nemde?
Mert azért lennie kell valami következménynek…
De nekem csak te kellesz.
Nem érdekel a motivációd.
Azt gondolod, hogy milyen figyelmes vagy.
Pedig csak aggódsz, hogy kiesel a kegyelemből.
Mert hát azért nem szabad ezzel szórakozni.
Nehogy az ellenségnek tere legyen.
Majd te jobban résen leszel.
De nekem csak te kellesz.