Nem elég úgy tennem, ahogy te.
Neked kell tenned bennem.
Nem elég úgy éreznem, ahogy te.
Neked kell érezned bennem.
Nem elég azt akarom, amit te.
Neked kell akarnod bennem.
Nem elég úgy gondolkodni, ahogy te.
Neked kell gondolkodnod bennem.
Nem elég arra vágynom, amire te.
Neked kell vágynod bennem.
Nem elég elhatározom.
Neked, kell döntened bennem.
Nem elég utánozzalak,
neked kell cselekedned bennem.
Nem, még ha sikerülne is lekövesselek:
érezni akarni látni, tenni,
vágyni, dönteni, látni, ahogy te,
nem lenne több egy zseniális utánzatnál.
Az utánzat pedig utánzat, még ha jól sikerült is.
Te pedig az eredetit akarod:
a te vágyad, akaratod, tetted bennem.
Vagyis csak az a tiéd, amit te teszel.
A többi marad utánzat.
Teljesen értéktelen.
Szomorú, nem?
A legjobb igyekezetem is érdemtelen.
Dehogy szomorú!
A legvidámabb dolog a világon!
Te teszed, amit úgyis csak te tudsz.
Én pedig abbahagyom, amit úgysem tudok.
Egyszerű, nem?
Nincsen szabadabb annál, mint felismerni:
te úgyis úgy gondolkodsz, ahogy te, bennem.
Te úgyis azt teszed, amit te, bennem.
Te úgyis úgy látsz, ahogy te, bennem.
Úgyis úgy érzel, úgy élsz, úgy nézel.
Minek rontanám el a gagyi utánzással azt,
aki te vagy bennem?
Minden erőfeszítés nélkül.
Hagyom, hogy te te legyél bennem.
Minden más próbálkozásról messziről visít,
hogy kamu.