Az a város

Egy ideje már a víz felszínén uszogatok. Hol nekirugaszkodok, hol csak engedem, hogy tartson a víztükör. Úgy látszik, most sokáig kedved van itt lenni. A tenger egy kicsit jeges, ennek ellenére jólesik kavargatni a kezemmel. Olyan édesen csillog, mintha tele lenne kis áttetsző kristályokkal. Csak gyönyörködni ebben a vízfelszínben csodás megtapasztalás. Nézem a végtelen mélységet magam alatt és lebegek. Érzem, hogy egyre közelebb sodródok a túlparthoz. Egyre sűrűsödik a fehér felhő, már nehezebb kivenni a kékesen villanó hullámokat körülöttem. A gomolygó fehérben egy város tornyai tűnnek elő. Hivogatóan integetnek felém. Megérkeztünk.