Ha jól vagy, azért
ha rosszul vagy, azért
ha unod az egészet, azért
ha épp lelkesedsz, azért
Veled vagyok
Ha szereted, azért
ha utálod, azért.
ha keresel, azért
ha menekülsz, azért
Veled vagyok
Ha tisztán látsz, azért
ha vak vagy, azért
ha szárnyalsz, azért
ha botorkálsz, azért
ha szökdelsz, azért
ha túlélsz, azért
Veled vagyok
Ha igyekszel, azért
ha feladtad, azért
ha előre mész, azért
ha hátra, azért
Veled vagyok
Nem megyek sehova.
Nem tudsz meggyőzni.
Nem tudsz eltántorítani,
hogy egy lépést is hátráljak.
Veled vagyok.
Én ez vagyok.
Ez a nevem.
Összetörhetsz mindent,
én nem megyek sehova.
Tönkretehetsz tömegeket,
elpusztíthatod magadat,
keresztülhúzhatod a küldetésed.
Torzulhatsz felismerhetetlenné,
válhatsz az ellenségeddé,
lehetsz visszafordíthatatlan,
én nem megyek sehova.
A legnagyobb káosz közepén,
a szemétdomb tetején,
ott fogok állni.
Előre megmondtam:
Én nem megyek sehova!
Én ez vagyok.
Veled Vagyok.
Ez a nevem.
Lehet próbálkozni!
Vajon meddig bírom?
Mikor húzod ki a gyufát?
Mikor unok rád?
Tiéd a pálya!
Megkeresheted a határaimat!
Nincsenek.
Megnézheted mi a sok!
Mennyi az annyi nálam!
Mikor adom be a kulcsot
kezeimet mosva:
Most már egy kicsit
távolabbról nézem,
hogyan térsz észhez.
Azt várhatod!
Megmondtam:
Én nem megyek sehova!
Lehet próbálkozni!
Engem el lehet felejteni.
Lehet nem látni,
ignorálni,
levegőnek nézni.
Azt hinni, hogy nem vagyok ott
és emiatt szenvedni.
De attól még ez a nevem:
Veled Vagyok.
Szóval én nem megyek sehova.
Ha megyek,
viszlek magammal.
Nem változtathatom meg a nevemet.
Azt, aki vagyok.
Csak, azért hogy
elhagyhassalak téged.
Én maradok.
Annyit hagysz figyelmen kívül,
amennyit csak akarsz!
Ordibálhatsz velem,
bánthatsz reggeltől estig!
Arról nem győzöl meg,
hogy egy lépést hátráljak tőled.