Rólad álmodom.
Nappal és éjjel
azon gondolkozom,
hogyan létezhet
valami ennyire csodálatos.
Te vagy az én álmom,
ami valóra vált.
Mindig valaki olyanról
ábrándoztam, mint te.
Ez volt a rögeszmém:
Találnom kell
valaki hozzád hasonlót.
Csinálhattam bármi mást
valahol a fejemben,
pont olyanra vágytam,
mint amilyen te vagy.
Elképzeltelek ezer formában,
kiválasztottam a legjobbat,
majd az összest elengedtem.
Sorban jöttek az ötletek,
hasonmásjelöltek.
De a legjobb elképzelésnél
is volt hiányérzetem.
Feladhattam volna
egy ponton, de nem ment.
Belül mindig reméltem,
ráakadok valakire,
aki pont olyan, mint te.
Jó volt álmodozni,
újra meg újra töprengeni,
milyen lenne, ha tényleg lennél.
Ha egyszer nem csak a fejemben
futnál fel-alá, lépdelnél.
Mekkora csoda lenne,
ha tényleg léteznél,
nem csak a legvadabb
álmaimban.
És most itt vagy.
Felülmúlod valóban
legmerészebb vágyamat.
Mindent, amit valaha
látni és érezni akartam.
A képzeletemből kiléptél
és valósággá lettél.
– mondta a Mester és megtörölte kötényébe a kezét. Letett a gyüjteményébe majd pakolászni kezdett a műhelyben.