Rajzás

Az angyalok nagyon mókás lények. Mint a bogarak, zúgva kavarognak a mező felett. Felhőkben szállnak, csoportjaik egymásba olvadnak, majd szétválnak. Annyian vannak, mégsem ütköznek egymásnak. Ahány, annyi féle, mégis így távolról sok fénylő pontnak vagy villanásnak látszanak. Épp olyanok, mint amikor a rét fölött a rovarfelhő kavarog élvezve a napsütést. Ők is csak úgy táncolnak a fényben. A sok-sok mozgó alak egyetlen folttá áll össze ebből a messzeségből. Szinte felolvad az egyéniségük ebben a közös repkedésben.

Úgy tűnik, egy külön réteget alkotnak a föld és az ég között. Egy ragyogóan fehér zsongó sáv választja el a felhőket a fűtől. Irigylésre méltó ez a végtelen öröm-kifejezés. Azt mondják, hogy ők pedig minket irigyelnek. Mert mi többet kaptunk állítólag. Kimondhatatlanul többet.