Lapozgattam a naplómat. Úgy érzetem, ezt írjam le nektek. Műfajon kívüli szövegecske, de érzem benne mozdulni Jézust. 🙂
Jó élni.
Jó élni téged!
Az élet lenne jó önmagában?
Nem, azt már tudom, hogy nem.
Élni azelőtt is éltem.
De nem mondanám jónak.
Inkább szenvedésnek.
Örök átoknak,
véget nem érő sanyargásnak.
Végtelen segélykiáltásnak,
hogy valaki szabadítson meg!
Szakítson ki! Vigyen el!
Vessen véget ennek
a valaminek, ami aligha
nevezhető életnek.
Élni nem volt jó.
Maga volta a halál
és a gyötrődés. Örök kínlódás.
Erőlködve folyvást,
hogy élvezzem azt, amit nem tudok,
mert minden perce teher.
Eldobom. Megszabadulok
a tehertől, amit élni jelent.
Ez az élet?
Kösz, nem kell!
Azt mondták, ennek örülni is lehet.
Nos, nekem nagyon nem ment.
Újra és újra ebbe
a betonfalba ütköztem.
Nem élvezetem.
Vánszorogtam.
Nap mint nap
egyre csak túléltem.
Nem volt jó élni!
Belül rágódtam közben,
nekem ez miért nem akar sikerülni?
Hallottam, illene jól lennem.
Borzasztóan nem jött össze nekem.
Az Élet jó!
Mióta rád találtam.
Mióta rájöttem,
hogy nem a saját életem az,
amit élvezni lehet.
Azóta minden jó!
Élvezni nem az enyémet kell!
Hanem a tiedet!
Találkoztam az Élettel.
Hosszú barna haja vállán alul ért.
Mosolygott. Szeme csillogó, könnyes
ragyogással villant felém.
Ő volt Élet.
Én meg azt hittem,
az az élet, amit én élek!
Mekkora tévedés. Hisz az Te vagy!
Sugárzó arccal, könnyed léptekkel,
ellentmondást nem tűrő határozottsággal,
teljes eltökéltséggel,
jöttél hogy megszabadíts az életemtől,
és nekem add az Életet.
Saját magad.
Az Élet jó!
Élni téged!
Élni a te életed.
Az enyémet félredobva,
a tiedbe beleragadva.
Elveszni a tekintetedben.
Hogy mosolyognak a szemeid!
Na, ez az élet!
Nézni a szemeid
és bennük elveszni.
Mindent elveszíteni,
csak hogy rájöjjek,
örökre megtaláltam.
Nem a kulcsot,
hogy hogyan élvezzem,
amit nem tudok.
Nem!
Magát az Életet.
Aki te vagy.
Elvesztettem az életem,
de az Élet megtalált.
Igen, élni jó!
Élni téged.

Beszélgetés egy tesóval az elmemegújításról, a hazugság rendszereinek lebontásáról és az új teremtésről. Annyira jó dolgokat hozott fel Szent Szellem, hogy gondoltam megosztom veletek is. Részlet. 🙂
-Tesó, az a jó hírem van, hogy nincs semmi gond. El lehet kezdeni tudatosan másképp gondolkodni magadról. Eleinte nagyon természetellenes és béna lesz, aztán rá fogsz kattanni.
-Így szoktam, de aztán szembe jövök magammal.
-Köszönj neki! De csak 2 méterről! 😊
-De rajta vagyok a projekten.
-Ha nem egy villámcsapásra állít mindent helyre az Úr, akkor ez az út marad. Eldönteni, hogy merre nem és aztán rémesen tudatosan kiirtani minden hazugságot. Tudom, hogy az eleje nagyon nehéz. Szinte rosszabb, mint maradni a régi megszokott hazugságokkal, de hosszú távon nagyon megéri.
-Az a mondás, hogy már régóta jó az irány, csak lassúnak tartom.
Már egész oké leszek nyugdíjas koromra, de néha „bosszantó”, hogy én oda fogok megérkezni, ahonnan más indul 😛
Lehet ez is hazugság…
Meg ugye nem méregetünk.
Valamint az is hozzátartozik a dologhoz, hogy az utóbbi 2 évben több csoda történ általam, mint előtte az egész életemben
Ezt se hagyjuk ki az egyenletből.
-Tesó, te tök rendben vagy. Az egész folyamat, amiben vagy, az teljesen oké. Az Úr látja, nem sietteti. De nem is mondja, hogy kell nekem még 10 év. Ahogy neked kedved szottyan egy egy hazugságot elereszteni, úgy haladni fog az ügy. Az Úr vállalja a garanciát, befejezi, amit elkezdett. Nyugi! Nyilván a gyógyulási folyamat nem más, mint ráébredni, hogy az a probléma, amiről azt hittem, hogy van, azért be is korlátozott, az igazából nincs is. De ez utólag látványos igazán. Most menjél azzal a lépéssel tovább, amit épp eléd kerül.
-Legyen igazad!
Szokott.
Rendre rájövök.
…..
-Azt gondolom, hogy az fog történni, hogy még inkább „megutálod” ezeket a hazugságokat. Vannak olyan részei ennek a hazugságcsomagnak, amik viszonylag kényelmesek, vagy olyan megnyugtatóan otthonosak, még ha be is korlátoznak, valamennyire szereted őket. Szóval lesz egy pár olyan hazugság, amit le fog előtted leplezni az Úr, és az első lépés az az lesz, hogy elkezdesz undorodni tőle. Nem mintha ez lenne a cél. de egy lépés afelé, hogy ne akarj velük együttműködni. Mert egy kicsit a barátoddá vált egy pár hazugság. Nem tudom, érted-e, hogy mire gondolok. De ilyen se-veled-se-nélküled-kapcsolat alakult ki velük. Már annyira az életed része, hogy fogalmad sincs mit gondolj, vagy csinálj helyette. És ez nem baj. Kicsit olyan, mint amikor kihúznak egy rossz fogat és szokatlan, hogy nincs ott. Vagy amikor tönkremegy a papucsod és hiába volt már használhatatlan, még mindig a régi után sóhajtozol, amikor megveszed az újat, mert az milyen kényelmes volt.
-Teljesen jól látod.
-Isten szeretné leleplezni ezeket az úgymond kényelmes hazugságokat, amikkel egy kicsit ilyen szimbiózisban élsz. Nem túl előnyös együttélésben, mert azért szenvedsz is tőlük, de valamilyen megszokottság vagy biztonságérzetet adnak. És ebből nehéz kilépni, mert amikor még valahol kicsit szeretsz egy hazugságot, akkor nagyon nehéz felszámolni. Amikor megpróbálnád kirakni, akkor visszadumál, hogy „azért mi egész jól megvagyunk, tudod mi mindent köszönhetsz nekem?”
-A gondom, hogy saját magam miatt nem látom a hazugságot.
-Szóval amikor eldöntöd, hogy te már vissza nem mész, csak előre, ha beledöglesz is, (ez egy fontos pont, aligha megúszható ) akkor a következő lépés az az, hogy Isten elvégzi benned., hogy rá se bírj nézni. Hogy lásd, hogy mennyire nem a barátod egy kicsit sem és, hogy egy percet sem akarsz vele élni többé. Kicsit hajaz valami törvényes szentség tanításra, amit most írok, de kell, hogy megutáld. Nem úgy, hogy “jaj, tudom, h ez nem jó”, hanem úgy, hogy “én ezzel nem fogok együtt élni többet!” Ha az egész életem ennek a kipaterolásával telne, akkor sem fogok valami megtűrős szövetséget kialakítani, ahol ő ad valami kis jutalmat, én pedig hagyom, hogy korlátozzon egy életen át.
Nálam ez mai napig nagyon zajlik. Isten rámutat egészen élhető gondolkodási sémákra és elmagyarázza, hogy mennyire démonikusak. Nem azért, hogy beparázzak, vagy hányva szabaduljak, hanem, hogy ráébredjek, ez mennyire nem én vagyok. Ha én szent vagyok és tökéletes, akkor miért tartok fent egy ilyen kiszipolyozó kapcsolatot, vagy leszállópályát a démonoknak a fejemben?
Szóval néha az Úr a vagy-vagy-ot állítja elém. “Figyu, ha ez vagy, aki vagy, amit már százszor elmondtam, akkor ennek a démonikus mocsoknak nincs helye benned.” Ennyi. Keménynek hangzik, de amikor tudod, hogy nem neked kell kimosni magadat ebből, vagy ezt az összeférhetetlenséget feloldanod, akkor ez nem kárhoztató. Ez nem én vagyok, tehát nem is fogok így élni. Nem miattam, hanem Jézus miatt. És pont. Ebből nem engedek!
Szóval én most már kérem, hogy szembesítsen az Úr és végezze el, hogy undorodjak az összes olyan gondolkodásmódtól, ami nem az új teremtés. Mert nem akarok velük barátkozni. akkor sem, ha már az oviban is ők voltak a játszópajtik. Nem érdekel, hogy mi az alapjuk vagy kiindulópontjuk, vagy hogy mennyire nem tudom, hogy hogyan éljek nélkülük vagy mit tegyek a helyükre.
Nem érdekel, ha nem látom át, hogy hol jött be és miért. Nem kompatibilis az új teremtéssel, úgyhogy vége! És nem érdekel a szakadék aközött, amit élek, meg amit hiszek. Nem fogom lejjebb hozni a lécet csak azért, hogy ne legyen akkora a szakadék köztük. Kénytelen lesz a tapasztalatom felzárkózni ahhoz, amit hiszek.
De ha ez nem történne meg soha, (ami kizárt, de ha így lenne,) akkor sem fogok többé démonokkal élni szövetségben.
Szóval sokszor azért nem akarunk szembesülni a fejünkben lévő hazugság rendszerekkel, mert félünk, hogy akkor még jobban utálni vagy kárhoztatni fogjuk magunkat, vagy úgy érezni, hogy reménytelenül nagyon távol vagyunk. De jó szembesülni, amikor tudod, hogy ez egy elintézett ügy.
Jó tudni, hogy ki nem vagy, amikor már kezd kivilágosodni, hogy ki vagy.
Mert ilyenkor az ördög azt mondja, hogy “persze, persze szabad vagy, de! Igen, új teremtés vagy, de azért néha néha, tudod…” De ebben semmi kompromisszumot nem lehet kötni. Nem, mert nem! A “de” utáni rész az többé nem érdekel, mi soha többet nem tartozunk össze. Egyébként sem tartoztunk, de most már a fejemben sem. És ha napi 100-szor kell magam erre emlékeztetni, akkor ez lesz, mert többé nem fogok semmilyen szövetségbe belesüppedni veled.

Fátyolszerű rétegek fonódnak egymásba majd válnak újra szét. Mintha színekból körbefonnál. Anyaghoz hasonlóan lebegsz körbe, olvadsz össze újabb árnyalotokká, formákká, amiket eddig sosem láttam. Nem tudom megfogni, vagy értelmezni. De nem is kell, úgy érzem. Itt a hullámzó színkavalkádban nincs semmi más cél, mint örülni annak, hogy itt vagyok. Csak vagyok. Inkább vagyunk.

Enclosed in color
The layers of veils are merging into one another and then they’re coming apart. It feels like you are surrounding me with colors woven together. You are hovering around me like cloth, creating new shades and forms I’ve never seen before. I can’t grasp or comprehend it. There’s no need for it. I can sense that. In this waving stream of colors, there is no other goal but enjoying that I’m here. I just am. Rather we are.

Emlékezz,
Mennyit gondoltál rám!
Semmi nem tudott kiverni a fejedből.
Előre örültünk, mennyi csoda vár ránk.
Azt kívántuk, bár kezdhetnénk előlröl.
Emlékezz,
Milyen volt az első találkozás.
Amikor először egymásra néztünk.
Hogyan tűnt szem elől minden más.
Egy nap mennyit beszéltünk.
Emlékezz,
Milyen lényegtelennek láttad a többi dolgot.
Mennyire értelmetlen volt bármit is csinálni,
Ami nem kettőnk körül forgott.
Milyen izgalmas volt naphosszat egymást figyelni!
Emlélkezz,
Hogyan folytak el akkoriban a hetek.
Egymásba fonódtak, némán eltűntek.
Mekkora öröm volt csak úgy lenni veled.
Az élet dolgai szinte megszűntek.
Emlékezz,
Milyen egyszerű apróságokat csináltunk.
Kint hétágra sütött a nap,
Mi pedig csak a szobában voltunk.
Észrevétlen múlt el egy újabb évszak.
Emlékezz,
Mennyire unalmasnak hatott minden,
Amiben nem éreztük egymást.
Olyan varázslatos volt ülni itt bent.
Közben miénk volt az egész világ.
Emlékezz,
Nem tudtál elaludni addig,
Amíg át nem beszéltük a történteket.
Behúzódtál a kis ágyon a falig,
Csakhogy én is melléd férjek.
Emlékezz,
Inkább nem indultál el sehova,
Csak legalább egy fél napot együtt legyünk.
Amikor végül rávetted magad,
Folyton mondogattad: Ugye, együtt megyünk?
Emlékezz,
Milyen felháborító volt a puszta gondolat,
Hogy néha csinálj valami mást
Vagy egyszer-egyszer tegyél valami hasznosat.
Micsoda abszurd ötlet! Időpocsékolás!
Emlékezz,
Hogy el voltál vakulva világra!
Akkor a hétköznapi ritmus volt természetellenes.
Győzködés, szidás mind hiába!
Ők úgysem értik, mit élünk meg.
Emlékezz,
Azért keltél fel reggel, hogy láss,
Azért aludtál el este, mert láttál.
Elégedett voltál, ha aznap nem volt más,
Minthogy ültél a fotelban és engem vártál.
Emlékezz…

Köldökzsinór
Függésben vagyok tartva.
Beléd vagyok zárva.
Azt eszem, amit te.
Azt az oxigént kapom, amit te.
Ott vagyok, ahol te.
Csak azt tudom hallani, amit te.
Te vagy a környezetem,
Csak azt tudom megélni, amit te.
Rá vagyok kényszerítve
erre a függésre.
Mert benned lakom.
Nem is látok mást,
csak belülről téged.
Ott ülök, ahol te.
Csak ott mozoghatok,
ahová elviszel.
Amikor megszületek,
azt mondják, szabad leszek.
De most itt vagyok,
bezárva,
tökéletes függésbe
rekesztve.
Valóban. Megengedem,
hogy független lehess.
Világra hozlak.
Láthatsz, hallhatsz, lélegezhetsz,
ehetsz, járhatsz, élhetsz
úgy, ahogy szeretnél.
Tőlem függetlenül.
Remélem, miután tettél
egy kört, visszatérsz
a tökéletes függésbe
tőlem.
Mondta Jahve és esetlenül feltápászkodott székéből óriási
pocakját simogatva.
-Nem is olyan könnyű kihordani
téged, Emberiség!

Tegnap este jött egy sztoriötlet. Egy régi barátról és az Örökről. A szabadulás a depresszióból sorozat margójára. Egészségetekre!

https://drive.google.com/file/d/1SQ4oZAK67IQ7cuP3PdcmHhGHFon06s3N/view?fbclid=IwAR1DvsTMsUjyQIQrvjHTTQaayk7awJZO3QV7lDsiTQn4n1VcCE5H-7QnkPU

Nem elég úgy tennem, ahogy te.
Neked kell tenned bennem.
Nem elég úgy éreznem, ahogy te.
Neked kell érezned bennem.
Nem elég azt akarom, amit te.
Neked kell akarnod bennem.
Nem elég úgy gondolkodni, ahogy te.
Neked kell gondolkodnod bennem.
Nem elég arra vágynom, amire te.
Neked kell vágynod bennem.
Nem elég elhatározom.
Neked, kell döntened bennem.
Nem elég utánozzalak,
neked kell cselekedned bennem.
Nem, még ha sikerülne is lekövesselek:
érezni akarni látni, tenni,
vágyni, dönteni, látni, ahogy te,
nem lenne több egy zseniális utánzatnál.
Az utánzat pedig utánzat, még ha jól sikerült is.
Te pedig az eredetit akarod:
a te vágyad, akaratod, tetted bennem.
Vagyis csak az a tiéd, amit te teszel.
A többi marad utánzat.
Teljesen értéktelen.
Szomorú, nem?
A legjobb igyekezetem is érdemtelen.
Dehogy szomorú!
A legvidámabb dolog a világon!
Te teszed, amit úgyis csak te tudsz.
Én pedig abbahagyom, amit úgysem tudok.
Egyszerű, nem?
Nincsen szabadabb annál, mint felismerni:
te úgyis úgy gondolkodsz, ahogy te, bennem.
Te úgyis azt teszed, amit te, bennem.
Te úgyis úgy látsz, ahogy te, bennem.
Úgyis úgy érzel, úgy élsz, úgy nézel.
Minek rontanám el a gagyi utánzással azt,
aki te vagy bennem?
Minden erőfeszítés nélkül.
Hagyom, hogy te te legyél bennem.
Minden más próbálkozásról messziről visít,
hogy kamu.

Van sztorija is ennek a kis irománynak, de most így nyersen kirakom! Áldás báldás! 🙂
Veled vagyok
Ha jól vagy, azért
ha rosszul vagy, azért
ha unod az egészet, azért
ha épp lelkesedsz, azért
Veled vagyok
Ha szereted, azért
ha utálod, azért.
ha keresel, azért
ha menekülsz, azért
Veled vagyok
Ha tisztán látsz, azért
ha vak vagy, azért
ha szárnyalsz, azért
ha botorkálsz, azért
ha szökdelsz, azért
ha túlélsz, azért
Veled vagyok
Ha igyekszel, azért
ha feladtad, azért
ha előre mész, azért
ha hátra, azért
Veled vagyok
Nem megyek sehova.
Nem tudsz meggyőzni.
Nem tudsz eltántorítani,
hogy egy lépést is hátráljak.
Veled vagyok.
Én ez vagyok.
Ez a nevem.
Összetörhetsz mindent,
én nem megyek sehova.
Tönkretehetsz tömegeket,
elpusztíthatod magadat,
keresztülhúzhatod a küldetésed.
Torzulhatsz felismerhetetlenné,
válhatsz az ellenségeddé,
lehetsz visszafordíthatatlan,
én nem megyek sehova.
A legnagyobb káosz közepén,
a szemétdomb tetején,
ott fogok állni.
Előre megmondtam:
Én nem megyek sehova!
Én ez vagyok.
Veled Vagyok.
Ez a nevem.
Lehet próbálkozni!
Vajon meddig bírom?
Mikor húzod ki a gyufát?
Mikor unok rád?
Tiéd a pálya!
Megkeresheted a határaimat!
Nincsenek.
Megnézheted mi a sok!
Mennyi az annyi nálam!
Mikor adom be a kulcsot
kezeimet mosva:
Most már egy kicsit
távolabbról nézem,
hogyan térsz észhez.
Azt várhatod!
Megmondtam:
Én nem megyek sehova!
Lehet próbálkozni!
Engem el lehet felejteni.
Lehet nem látni,
ignorálni,
levegőnek nézni.
Azt hinni, hogy nem vagyok ott
és emiatt szenvedni.
De attól még ez a nevem:
Veled Vagyok.
Szóval én nem megyek sehova.
Ha megyek,
viszlek magammal.
Nem változtathatom meg a nevemet.
Azt, aki vagyok.
Csak, azért hogy
elhagyhassalak téged.
Én maradok.
Annyit hagysz figyelmen kívül,
amennyit csak akarsz!
Ordibálhatsz velem,
bánthatsz reggeltől estig!
Arról nem győzöl meg,
hogy egy lépést hátráljak tőled.

Valamikor 16 nyara lehetett. Kőbányai kis albimba kuksoltam. Kint tombolt a napsütés, de abban az évszakban eléggé ritkán láttam.
Ha nem tudtam a fél napot az veled tölteni legalább, az egy semmirekellő napnak volt elkönyvelve. Nem tudom, hogy mik történtek ekkoriban velem. Arra emlékszem, hogy éjjelente a barátokkal kószáltunk a városban és dicsiztünk. Nappal pedig nem keltem ki az ágyból. Szép lassan elrohadtak a gyümölcsök a hűtőben. Messze volt a konyha ahhoz, hogy megszakítsam ezt az együttlétet veled.
Valamelyik ilyen délután jártam itt. Volt egy kedvenc dalom, az volt a címe, hogy Like a star. Egy párszor meghallgattam, amikor eszembe jutott, hogy nem is lenne rossz egy csillagos éjszakán sétálni egyet veled a természetben. Vagy még jobb lenne repkedni az űrben a galaxisok között. Azon a környéken mindkét felvetés egyenlően valószínűtlen volt egyébként. Szóval visszafeküdtem.
Mi lenne, ha elképzelném?!
Csodás délutánt töltöttünk a csillagok között. A kőbányai lepukkant lakásban bent.
Vagyis kint.

Out
It may have been the summer of ‘16. I was locked in my rented room in Kőbánya. The sun was shining outside but I could rarely see it in that season.
If I couldn’t spend at least half a day with you, it was considered a wasted day. I don’t know what happened to me at this time. I can only remember hanging out with friends every night, walking around the town and worship. During the day I didn’t get out of the bed. The fruits got rotten in the fridge one by one slowly. The kitchen was too far away to interrupt our fellowship.
I was here on one of these afternoons. I had a favorite song called Like a Star at this time. I listened to it a few times. Then it came to mind how cool it would be to take a walk with you on a star-lit night in nature. Or flying through space between galaxies would be even better. In that neighborhood, both ideas were equally unlikely to come true. So I laid down again.
What if I imagined it?!
We spent a wonderful afternoon among the stars. In the rundown flat in Kőbánya. Inside. And out.

Csillogó, mézszerű, sűrű anyag. Ömlik , árad, zubog lefelé. Az egész valami nagyon magával ragadó és súlyos anyagnak látszik. Ugyanakkor frissítően csobog és hatalmas habokat kever. Megsemmisítő lehet aláállni. Úgy tűnik, mintha kimosna a bőrödből, amikor rád hullik.
A mennyei lények vidáman cikáznak előtte és benne. Ki-be táncolnak. Kavarognak. Alá bújnak, majd tovaszállnak. Mint a bogarak köré gyűlnek.
Nem lehet akkor olyan veszélyes ez a jelenség. Egyesek szerint egy csepp is végzetes. Ezek meg itt pancsikolnak.
Ilyen a dicsőséged.
Vagyis ilyen az az anyag, ami folyik belőled. Vagyis ami vagy.

Torrent
Shiny, honey-like, dense material. Flowing, flooding, rushing down. This material looks overwhelming and heavy. At the same time, it seems to be refreshing and stirs huge foams. Standing under it feels like being destroyed. It looks like these streams can wash you out of your skin when they fall on you.
The heavenly beings cheerfully fly with flashing turns in front of it and within. They dance in and out. Circling and swirling. They hide underneath it, then they take off. Gathering around it like bugs.
If so, this waterfall can’t be that dangerous. Some say a drop it is devastating. Then these beings are splashing in it.
This is what your glory is like.
That’s what the substance of you looks like. That is what you are like.

Körülzárva
Amikor felnézek az erdőben, az annyira Te vagy! Sok zöld és fehér. Ragyogás fentről és körülzárnak a levelek. Ölelésben vagyok.

Surrounded
When I look up in the woods, it is so much like You! A lot of green and white. Brightness from above and the leaves are surrounding. I am embraced.

Be vagyok zárva valami puha fehér dologba. Bolyhos, meleg és megnyugtató itt bent. Egészen otthonssá vált itt lenni. Tollaidon keresztül nézem a világot. Minden látszik innen a szárnyad mögül is. Csak egy kicsit kevésbé ijesztő. Kicsit kevésbé zord. Kevésbé kegyetlen. Ha akarom, nem is látom ami a toll-burok mögött rejlik. Annyira jó bent. Nézegessen kifelé, akinek nincs jobb dolga! Én jól érzem magam itt. Vagy aki elég keménynek érzi magát hozzá! Csak úgy csinálja, hogy engem ne ébresszen fel, mert éppen nagyon jól pihenek idebent. Tudom, sok dolog van odakint. Mindig mesélik. Aztán irigylik, hogy én itt vagyok. Mondják, hogy miért nem vagyok kint gyakrabban, sok odakint a látni- és tennivaló. Aztán meg sóhajtoznak, hogy bárcsak ők is itt pihenhetnének. Sajnálom őket. Ide járnak nyaralni. Pedig itt lakni annyival jobb! Egy ideje kinézni is csak a tollak mögül szoktam. Csak úgy natúr tök félelmetes a külvilág, arra jutottam. Csak oda megyek, és azt csinálom, amit innen a szárnyak alól is lehet. Ha valamihez el kellene mennem innen, az sajnos ki fog maradni. Nekem nem ér annyit. Már olyan jól befészkeltem magam ide. Kihül a helyem, ha elmegyek. Utána hideg lesz, amikor visszabújok és azt nem szeretem. Pofátlan vagyok? Kényelmes? Érdektelen? Lehet… Vállalom az összes cimkét. Csak hadd maradjak itt!

Surrounded
I am locked up in something soft and white. It is fluffy, warm am restful to be inside. I fell comfy here. I see the world through your feathers. I can see everything even behind your wings. But they seem way less frightening. A little less stern. Less cruel. If I don’t want to, I don’t even need to see what’s behind the feather wall. It’s so good to be inside. Watch out, if you don’t have anything else to do! I am ok here. Or if you are that though! But please, don’t wake me up, if you do that, because I have such a great rest here. I know, there’s so much to do outside. I am always told. Then they envy me for staying here. They keep asking why I’m not outside more often, there is so much to do and see. After that, they wish they could repose here more. I feel sorry for them. They come here on holiday. How much better is to live here! For quite a while I only look out through the feathers. I came to the conclusion that the outside is too scary on its own. I only visit places that can be seen under these wings. If there is something I had to leave this place for, I ‘ll skip it. It’s not worth it for me. I’ve nestled here. If I leave my place, it gets cold. It’s gonna be freezing too when I climb back and I don’t like that. Am I cheeky? Lazy? Disinterested? Maybe I am. I take all the labels! Just let me stay here!

Loccsanás
Kék. Hűvös. Vad. Sok. Áramló. Elsöprő. Ilyen vagy.

Splatter
Blue. Cool. Wild. Much. Streaming. Overwhelming. That’ what you’re like.

Mintha megérkeztem volna valahova. Semmit sem látok. Vakító fehérség kívül-belül. Ki sem tudom nyitni a szemem. Vagy már rég nyitva van és ennyit lehet kivenni ebből a helyből. Nem is tudom. Akkora a nyugalom. Talán az nyilvánul meg köd formájában. Szinte vágni lehet. Az egész testem csendesen becsatlakozik a néma imádásban, ami itt zajlik. Minden sejtem külön-külön hazaérkezik, mintha sóhajtana örömében. Ráveszem magam, hogy körülnézzek. A nagy fehérségből szellőben ingadozó fűszálakat veszek ki, amelyek fölöttem szinte beszövik az eget. Felülve látom, hogy a fehér köd alatt végtelen virágmező terül el. Színes kis pamacsokban villannak elő a világító gomolygás alól. Ameddig a szem ellát, csak ezek a színfoltok sorakoznak egymás után. Felszökkenek és rohanni kezdek. Elfutok addig, ameddig láttam, aztán az ellenkező irányba, aztán körbe. Aztán oda is elnézek, ameddig eddig el sem láthattam. Ott is elkószálok minden irányban. De semmi! Csak ez a végtelen virágmező. Kifulladva lerogyok a földre. A fűszálak csendes susogását hallgatva lassan ráébredek: innen nincs is kiút. Minél messzebbre megy az ember, annál inkább látja, hogy mennyi tér van még. Mintha csak tágulna ez a hely azzal, hogy újabb részeket láthatok belőle. Ez a véget nem érő mező. Örökre elvesztem.

Lost
I feel like I’ve arrived. I can’t see a thing. Blinding white inside and out. I can’t even open my eyes. Maybe it is already open and all I can make out of this scene is that fog. I don’t know. There’s such a rest here. Maybe this is what is manifested in the white fog. You could cut it. My whole body is silently joining this wordless worship that is going on here. All of my cells are coming home one by one, sighing for joy. I make myself take a look around. Waving grass is showing in the whiteness above me moved by a gentle breeze. As I sat up, I could see an endless field of flowers spreading under the glowing fog. Little spots of color are emerging out of the shreds of white. All you can see are colorful spots following each other. I jump up and start running as far as I could see, then the opposite direction, then all around. I go even there what I couldn’t even see before. I’m strolling there for a while. But there is nothing else to see. Just this endless field of flowers. Out of strength, I fell on the ground. Listening to soft hushing of the grass I came to realize: there is no way out! The further you go the more you can see how much more space there is. As if the scene was expending just by discovering new parts of it. This is a field without end. I am forever lost.

Minden nap kint ül. Legtöbbször magányosan. Nem is értem miért csinálja ezt mindig. Ha néha van is társasága, az sem tart túl sokáig, mert valahányszor visszafelé jövök már megint egyedül van. Szemlátomást, szeret egyedül is lenni. Mármint, nagyon vár valakit az biztos, de még ezt a végtelen várakozást is vidáman tűri. De vajon kire várhat így évek óta? Kicsit fura. A környéken azt beszélik, hogy Ő mindig itt vár, amióta csak vissza tudnak emlékezni. Lehet meg kellene nézni, hogy mégis kivel akar találkozni…Talán egyszer oda kellene mennem hozzá.
Már tudom kire várt eddig. Rám.

The waiting one
He sits there every day. Mostly alone. I can’t really get why. When He sometimes has a company it doesn’t last long eighter. Anytime I return I see Him lonely again. Obviously, He also loves sitting on His own. Actually, He must be waiting desperately on someone but He bears even that endless anticipation joyfully. It is a bit creepy. Who is He waiting for? In the neighborhood, they say that He has been waiting there since they can remember. Maybe I should find out who He wants to meet that bad… Once I should walk up to Him.
Now I know Who He was waiting for. Me.

Víz és vér
Dárdahegy. Halk pukkanás. A fröccsenés elől hátraugrok. Mégis az egész arcom nedves. A ruhám is foltos. Vagyis nem. Örökre folt nélküli.

Blood and water
Spearhead. A soft popping sound. I jump from the splash. However, my face is wet. My dress full of stains. Actually, not. It is forever stainless.

Éjszaki evezés
Az egész éjszaka a miénk. Menjünk valami ismeretlen helyre. Valami sejtelmes és nyugodt tájra. Valahol, ahol magunk lehetünk és közben csodálatos látványban van részünk. Ez lett belőle. Azt hiszem, hogy ezt megoldottad.

Night rowing
The whole night is ours. Let’s go to an unknown place! To some mystical and silent landscape. Somewhere, where we can be on our own and stand in awe of a wonderful view. That came out of it. I think you’ve nailed it!

Itt egy másik tesónak írt levél részlete. Ahogy írtam neki, éreztem, hogy ez sok mindenkinek szól. Mondjuk nekem tuti. 🙂
Sajnálom, hogy ez van most a családoddal. Mindenképp imádkozom érte. Nem is kell feltétlen tudni, hogy milyen kapu meg hogy min keresztül támad az ellenség sokszor. Mert nem az ő munkájával kell foglalkoznunk első sorban, hanem azzal, hogy Jézusban teljes biztonság és győzelem van. Inkább ezzel kell átmosnunk a gondolkodásunkat, ahhoz, hogy tudjunk abban az új teremtésben járni, amit Jézus megszerzett nekünk. Sokszor ilyenkor valami nagy kulcsot akarunk kapni, amivel elbánhatunk az ellenséggel, de a legnagyobb szellemi harc igazából a fejünkben van. Hogy el merjük a hinni, hogy Jézus miatt minden rendben, akkor is ha látszólag nincs. A hit az nem akaraterő, nem igyekezet és még csak nem is démonkaszabolás. A hit megpihenés abban, amit Jézus megszerzett. A legnagyobb csapást akkor mérjük az ellenségre, ha a vihar kellős közepén édesdeden pihenünk, ahogy Jézus is tette. Kívülről ez lehet nemtörődömségnek tűnik, de a leghatékonyabb fegyver a világon az ellenség munkájának lerontására. Ugyanis a szellemi erődítmények nem máshol vannak, mint a fejünkben. Ha az agyunkban nincs az ellenségnek egy olyan támaszpontja, hogy „ebből lehet nagyobb baj lesz, ki tudja mi a baj, jaj csak nehogy, mi lesz, ha”, akkor igazából az ellenségnek nincs fogása rajtunk. Ahogy Jézus is mondja, hogy jön e világ ura és nincsen bennem semmije. Szóval az egyetlen valós szellemi harc, ha elutasítjuk azt, hogy mi harcoljunk, és tehetetlen nyugalommal szundikálunk a hajópadlón. Mert ez mutatja azt a győzelmet, amit Jézus szerzett. Mert ha Ő igazán győzött, akkor nekem már nem kell küzdenem. Csak azon kell lennem, hogy ne építhessen támaszpontot a kételyekből a fejemben. A gondolatokkal teremtünk. A kételyeket is megtapasztalhatóvá tudjuk tenni, ha azon van az elménk, épp úgy ahogy a békés megpihenéssel manifesztálhatjuk azt a Valóságot, amit Jézus megszerzett.

Az evangélium röviden magamnak:
1. Legyél tehetetlen!
2. Ne állj ellen!
3. Élvezd!
4. Repeat!
The gospel in nutshell for myself:
1. Be helpless!
2. Don’t resist!
3. Enjoy!
4. Repeat!

1. Délelőtt nem csinálni semmit!
2. Forrócsokit csinálni!
3. Válaszolni a kérdésekre!
4. Meghallgatni Jézus válaszait!
5. Sírni!
Jó étvágyat!

Egy tesónőnek válaszolva ezt hozta ki Szent Szellem. Gondoltam másnak is lehet üzenet. Nekem mindenképpen. 😃

Nincs mit tenned, mint bízni abban, hogy Ő cselekszik. Ez a feladatod. Nem kér semmi mást, csak hogy maradj nyugalomban és csak dicsőíts és pihenj az Ő jelenlétében. Miközben te nem teszel semmit, csak megpihensz tudva hogy majd Ő megoldja, Ő cselekszik. Akkor akadályozzuk az Ő munkáját, amikor kapkodunk és a mi megoldásainkban bízunk ahelyett, hogy abban bíznánk, hogy majd Ő csinálja. Muszáj, hogy tegyen valamit, mert Ő hűséges és mindenható. Egyébként sem tud más segíteni Istennek, abban amit csak Ő tud tenni. Szóval csak hátráltatni tudjuk, ezért jobb ha nem próbálkozunk semmivel, hanem leűlünk a lába elé és várunk rá. Jézus annyira vágyik arra, hogy Vele legyél. Tölts időt azzal, hogy csak beszél hozzá, dicsőítesz vagy csak csendben vársz Rá. Csak ülsz és közben tudod, hogy ott van. Ő ilyenkor cselekszik, amikor mi teljesen feladjuk, hogy magunk megoldást keressünk és leűlünk a lábaihoz és csendben várunk. A semmi a legtöbb az Isten királyságában. Akkor nem akadályozzuk Őt. Mert Ő akar is cselekedni és képes is, csak ne maszatoljunk bele. Isten szívesen átadja a kormányt a kezünkbe , ha vágyunk rá, de akkor már hogy kérhetjük számon, hogy „Jézus, hova vezettél?” Ő csak arra vágyik, hogy bizzunk már annyira benne, hogy nem futkosunk ide-oda. Persze bízni sem tudunk magunktól. Azt is csak Ő adja. Nincs semmink. Teljesen tehetetlenek vagyunk. Adjuk hát át magunkat neki. Nála úgyis megvan, amit össze akarnánk kuporgatni nagy erőfeszítéssel. Hagyjuk, hogy ajándékba adja azt, amit most ki akarunk tépni a kezéből.

Mai kijelentés: amelyik eper nem jön le magától, azt nem is érdemes leszedni.

Revelation for today: the mulberry that doesn’t come off automatically is not worth picking.

Szióka!
Ma írtam egy tesónőnek és ez lett belőle. Úgy érzem osszam meg veletek. 🙂
Amit az Úr nyit ki ajtót, annak nincs hátulütője, főleg nem olyan ami rombol (szétszedi a családot stb). Szóval, ha az Úr most akarja beteljesíteni, amit ígért, akkor majd nyít Ő kapukat és nem nekünk kell feszegetni a zárt ajtókat vagy erővel berugni azokat. Amit az Úr nyit ki az egész egyszerűen csak úgy nyitva van, nem kell küzdeni érte, csak be kell sétálni rajta. Nem szabad belemenni, hogy mi magunk próbáljuk beteljesíteni az Úr igéreteit. Ezt csinálta Ábrahám is, amikor türelmetlen volt és nem várta ki amíg az Úr lépett és adott neki gyereket, hanem inkább megoldotta saját maga. És nem lett annyira jó vége. Isten amikor ad egy igéretet, akkor Ő csak azért mondja el, hogy tudjuk, h mit fog Ő (és szigorúan csak Ő, és nem a mi trükközésünk) elvégezni. Nem azért adja az igéreteit, hogy magunk kiokoskodjuk, hogy hogyan lehetne megcsinálni.
Légy csendben (nyugalomban, várakozásban), és (csak egyszerűen) tudd, hogy én vagyok az Úr. Ez van a zsoltárokban. Egyszerűen Isten munkáját nem kell kivenni az Ő kezéből. Az az Ő munkája, amit Ő végez. Sokszor nem csak azért tapasztalunk nehézséget, mert az ellenség támad, hanem azért mert magunk igyekszünk azon, amit az Úr el akarna végezni helyettünk.
A jelenésekben az van, h : Adok eléd a nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat. Nos, ha nincs előtted nyitott ajtó, akkor ne döngesd és ne pánikolj, h miért nem nyílik ki. Amit az Úr nyit ki, azt észre fogod venni, mert mind a két szárnya tárva nyitva lesz a kapunak, anélkül, hogy egyet is kopogtál volna rajta. Várd meg, amíg az Úr nyit ajtót. Azt mondja az Úr a Mózesnek, hogy én megyek előtted. Vagyis nem nekünk kell elől menni. Vagyis az Úr megy elől, mi meg észrevesszük, hogy merre jár és megyünk a nyomában. Ott már ki van taposva az ösvény, ahol engedtük, hogy Ő menjen előttünk. Nem nekünk kell sérülések árán ösvényt törni magunknak.
Nem nagy kijelentés, de ez így van. Az a nyitott ajtó, ami nyitva van. Nem az a nyitott ajtó, amit mi kifeszegetünk meg betörünk magunknak. Ha ezt teszük, akkor nem kell csodálkozni, hogy az ajtó túloldalán nem az igéret beteljesedésével találkozunk, hanem az erölködésünk gyümölcsével és csalódunk, mert az Úr nem ezt mondta nekünk, hogy ez így fog kinézni. És tényleg nem ezt momdta, csak leszedtük zölden a paradicsomot és nem olyan finom még. Nem lehet hamarabb birtokba venni az ígéret földjét, minthogy odaérnénk. Istent nem lehet siettetni. Meg lehet próbálni, de akkor kevesebbel kell beérjük, mint amit Ő eredetileg nekünk szánt.
Csak mert az Ő ajándékai, Tőle származnak. Kizárólag. Nem kiegészítve a saját erőfeszítéseinkkel.
Minden jó ajándék Tőle jön. Szóval, amikor valami a mi igyekezetünkből jön, az nem jó. Soha nem lesz jó. És pláne nem lesz ajándék. Mert az az ajándék lényege, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül Jézus kezünkbe nyom valamit. Szóval könnyű felismerni, hogyha valami az Atyától van. Mert az mindig egy ajándék. Valami amiért nem mi kapálóztunk és mégis a miénk.

Semmi szellemi. Csak ki akartam próbálni a lila festéket 😃
Aztán ez lett belőle. Egy téren kívüli táj. Összeolvadó virágmező, hullámai mint egy tenger összemosódnak. Ez tükröződik vissza az égen is. És végtelen, vakító fehér fény. Jelenleg ez az egyetlen megoldásom arra, hogy azt mondjam: Itt vagy! Úgy élvezem, hogy itt vagy. Áradj át! Világíts át rajtam. Akarok elveszni ebben a fényben. Gyönyörűség, szín, fény… mind te vagy.

Lavender field
Nothing spiritual. I just wanted to try out the purple paint. 😃
Then this came out o fit. A landscape out of time and space. A field of flowers merging, its waves are becoming one. This is reflected in the sky. And an endless, blinding light. At present this is y only solution to say: You are here! I enjoy you so much! Flood through! Shine through! I want to get lost in this light. Pleasure, beauty. Color, light… they are all you.

Örök pihenés, teljes tehetetlenség, végtelen öröm. Nulla feszültség, nincs feladat, teher nem ismert. Örökkévaló vizek mossák a túlpart homokját. Időn és téren kívűl. Mindennek vége, egy pár évmilliót ráérek ezen a parton ücsörögni és várni. Várni Rád. De inkább várni Veled. Az egyetlen mozgás, ahogy a mennyei lényeg csapatokban özönlenek és kavarognak véget nem érő táncukban a „Menny” egyik részéből a másikba repülve. Feladatot teljesítenének? Talán! Sokkal inkább élvezik, ahogy alakzatokba tömörülnek, egyenként és együtt a ennek a jelenetnek a részei lehetnek. Céltalanul. Az öröm az egyetlen oka, annak, amit tesznek.

Unbroken peace
Eternal rest, total undoing, endless joy. Zero tension, no task, burden unknown. Endless waves are washing the sand of the other shore. Out of time and space. Everything is over, I can spend a few billion years sitting and waiting here. Waiting for You. Rather waiting with You. The only movement is the heavenly creatures streaming, flying from one side of „Heaven” to the other, having their endless dance. Are they fulfilling a task? Maybe! Much more they are enjoying being part of this scene one by one and corporately. They are taking up forms. Pointlessly. Joy is the only reason for their actions.

Vékony, félig áttetsző rétegek válnak szét vagy szakadtak át egymás után. Áradó virágillat, szellő érintése, mintha selyemkendők lobognának körül. Előrehaladás, hihetetlen gyorsasággal, minden erőfeszítés nélkül, lebegve, valami húz, szippant felfelé. Egyre beljebb jutok, de mindig ugyanolyan távol maradok, közben pedig végig a kellős közepében vagyok. Vele forgok, benne forgok, egy vagyok Vele. Ez a folyamat maga is Ő. Ő az út is, nem csak a cél. Az egész hullámzó, lebegő tánc is Ő. Az Ő természetének bemutatása.

Membrane
Thin, half-transparent layers depart or split one after the other. Streams of flowers, the touch of the breeze as silk scarves surrounding me. Progress, incredible speed, without any effort, soaring, something is pulling me, soaking me up. I am getting forward on the inside, still, I am just as far. Meanwhile, I am just in the middle of it. I am rolling with Him, I am rolling in Him, I am one with Him. This process itself is Him. He is the way, not just the destination. This waving, lingering dance is Him as well. A demonstration of His nature.

Egy örök kapocs a menny a és a föld között. Egy csatorna, amin keresztül állandóan árad át a menny hozzánk. Isten lakhelye, a hely, ahol Ő érezhető, hallható, látható, kézzelfogható. Ez a csatorna te vagy, te voltál a csatorna a két világ között, a juhok ajtaja, a kapu. Most pedig én vagyok úgy a viláégban , mint te. Szóval én vagyok a a Kapu. Én vagyok a csatorna, rajtam keresztűl folyik a menny, Én vagyok az angyalok leszállópályája, a kivezető csatorna. Én vagyok most már te, a Találkozás helye, a metszet menny és föld között. Ahol egyszerre történik a kettő. Te vagy így. Mostmár én is így vagyok. Miattad örökre metszésben vagyok. Része mindkét világnak, élhetem mindkettőt és a kettőt egyszerre is. Ez a csoda, ez az Új Teremtés. Jákób létrája vagyok, a hely, ahol Isten lakik.

Jacob’s ladder
An eternal link between Heaven and Earth. A channel, through which heaven is streaming down to us. The dwelling place of God, a place, where He is audible, tangible, visible, sensible. This channel is You, you were the channel between the two worlds, the sheep’s gate, the door. Now I am in the world as you are. Now I am the gate. I am the channel, heaven is flowing through me. I am the landing field of angels, the drain of Heaven. Now I am You, the place of Encounter, the section of Heaven and Earth. Where both of them are taking place. You are that. And now I am that too. I am always in the section, part of both worlds. I can live both and each of them. This is a miracle, the New Creation. Jacob’s ladder, a place, where God dwells.

A lugas
Sokszor „semmi különös” nem történik , amikor az Úrral vagyok, csak sétálunk és beszélgetünk. Ez az egyik kedvenc helyem a Kertben. A lugas, ahol kijelenti az ő szerelmét. (Énekek Éneke). Néha pedig csak ülünk és örülünk annak, hogy együtt vagyunk. Csak úgy vagyunk. És nem történik semmi. Szó szerint. Csak együtt VAGYUNK.

The arbor
Many times „nothing special” happens, when I am with the Lord, we just walk together and talk. This is one of my favorite places in the Garden. The arbor where He reveals His love. (Book of Songs) Sometimes we just set and enjoy being together. We just simply are. Literally. We ARE just together.

Itt az ideje, hogy kiszálljunk mind a világi mind pedig a keresztény mókuskerékből és megismerjük az Ő igáját. Kezdjük el az Ő békéjéből kiindulva tenni bármit, amit teszünk! Ezt a leckét most kezdem tanulni és lassan, de haladok vele.

It’s time to get out of not just the rat race of the world but the christian version of it as well and get to know His yoke! Let’s do everything we do from His peace! This is a lesson I’ve just started to learn.. slowly but I advance.