Ha nem te csinálod, nem tudod elrontani sem.
If it’s not you who does it, you also can’t do it wrong.
Tovább olvasom
Azt gondolod, hogy mennyi erőfeszítésbe kerül csak úgy hagyni engem. Semmibe! Ha tudnád mennyi erődet emészti fel az, hogy ellenállj nekem. Ne felejtsd el, hogy az átengedés az, amire teremtve lettél. Ez az igazi természeted. Az ellenállás összeférhetetlen a lényeddel. Ezért ahhoz sokkal több erőt kell kifejtened, mint az engedéshez. Ez akkor is így van, ha már annyira hozzászoktál az ellenállás erőfeszítéseihez, hogy otthonosabban mozogsz benne, mint az engedésben. A létezésed egy példa erre, hogy mennyire könnyű és természetes dolog engem átengedni.
You think it costs you great efforts to let go. But actually, it requires no effort at all. If only you knew how much of your strength is taken by trying to resist me. Rememer, letting go is what you’ve been created for. This is your real nature. Resistance is incompatible with your being. This why it takes more effort on your part than letting go. This is true even if you are so used to the efforts of resistance that you feel more familiar with it than with letting go. Your existance is the greatest example of how easy and natural it is to let me flow through you.
Előfordul, hogy az emberek készek letenni az életüket azért, hogy tegyenek dolgokat értem. Ez is sokat tud adni az identitásukhoz: valami nagyobbért félredobni mindent. De általában azért teszik, mert ezzel akarnak szeretni. Nagyon értékes ez nekem. Ugyanakkor ezek az emberek legtöbbször nem készek letenni az életüket csak értem. Csak ezért, hogy megismerjenek. Pontosabban nem merik. Vagy egész egyszerűen nem tudják, hogy van ilyen opció egyáltalán. Az, hogy le lehet mondani az életükről, nem pusztán egy másik életért cserében, hanem csak úgy az Életért.
Sometimes people are ready to lay their lives down to do things for me. This contributes greatly to their identity: throwing away their everything for something bigger. Mostly, they do this because they love me. I really appreciate that. However, these people are not ready to lay their lives down just for me. Just to get to know me. More specifically, they don’t dare to. Or they don’t know there is such an option. That they can give up their lives not just for another life but for Life himself.
Bármit is kapj tőlem, nem azért adom, hogy feltétlen valami hasznos dologba fektetsd be. Első sorban neked adom, hogy te élvezd. Az ajándékot nem kérik számon. Az a lényege, hogy teljesen a tied. Semmi jogot nem tartok fenn vele kapcsolatban. Ha nem mered minden fenntartás nélkül használni, akkor még nem fogadtad el teljesen. Mint ajándékot. Amivel azt teszel, amit csak akarsz.
No matter what you receive from me, I never give it to you just so that you would invest it into something useful. First of all, I give it to you to enjoy it. You won’t be called to account for a gift. The point is that it’s all yours. There are no rights reserved on my part. If you don’t dare to use it without any concern, you haven’t completely received it yet. As a gift that you can use the way you want.
Kérlek, hadd essek szerelembe veled!
Feladásra kényszerültem.
Ez az önfeladás művészete.
Akarlak szeretni. De nem megy.
Be kell lássam: képtelen vagyok erre.
Minden tőlem telhetőt megtettem.
Ennyi volt. Kész. Vége
Csak vágyok rá. De nem szeretlek…
Kérlek, hadd essek szerelembe veled!
Azt gondoltam, menni fog ez.
Majd kereslek, törődök veled.
Igazán odaszánom magam.
Kiderítem mire is teremttettem.
Pontot teszek a talány végére.
Nem érem be kevesebbel,
minthogy folyton veled éljek.
Ha senki nem is tart velem,
én végigjárom ezt az utat.
De ez nem így lett kitalálva…
Kevés ide a szenvedély.
Az elhatározás.
A lelkesedés és sóvárgás.
Áldozatkészség és odaadás.
Ide kell valami más.
Valami, ami nincs a kezemben..
Hadd essek, kérlek szerelembe veled!
Akár szomorú is lehetne ez.
Rádöbbenni, hogy ennyi.
Csőd. Kudarc. Pofára esés.
Téged nem lehet csak úgy szeretni.
Ez nem jön belőlem
Ehhez valami több kell.
Valami, ami nincs meg nekem.
De biztosan megvan neked.
Hadd essek, kérlek, szerelembe veled!
Én nem az egyik arca vagyok az Atyának, hanem az egyetlen. A szeretet nem az egyik tulajdonságunk, hanem az egyetlen.
I am not one of the Father’s faces, but the only one. Love is not one of our characteristics but the only one.
Üdösség, örök élet, menny. Ezek nem (csak) a jövőről szólnak. Az üdvösség minden másodpercre szól. Ha nem éled meg, nem a „tied”. Legalább is abban a pillanatban nem, amikor nem élvezed. Ma van az üdvösség napja. Vagy most élvezed, amit megszereztem, vagy miért jöttem el? Mit gondolsz? Csak a halál után vagyok megváltó? Addig pedig segéderő a kis próbálkozásaidhoz? Az üdvösség most van. Ha nem így lenne, csak részleges megváltó lennék.
Salvation, everlasting life, heaven. These are not (just) about the future. Salvation is about every second. If you don’t live it, you don’t have it. At least at that moment when you don’t enjoy it. Today is the day of salvation. If you don’t enjoy now what I earned for you, then why have I come? Am I only savior after death? Up until that time, am I just a supporting character to your attempts? Salvation is now. If it weren’t so, I would be only a partial savior.
Nem vagy tudatában éppen annak, hogy élvezed a társaságom? Nem baj. Elég, ha eszedbe jut, hogy én mindvégig élvezem a tiédet.
You can’t be aware of enjoying my company? No problem. Just remember how much I enjoy yours.
A szabadság az, amikor már nincs szükságed arra, hogy bármi megtörténjen. Amikor pontosan annyira vagy jól, ha teljesülnek az élképzeléseid és amikor nem. Kérdezhetnéd, hogy azt akarom, hogy közömbös legyél? Szó sincs róla. De ha bennem teljesen szabad lehetsz, az ezt is jelenti. Független örömöt a történésektől.
Freedom is when you don’t need anything to happen. When you feel just as well when things don’t happen the way imagined as when they do. You could ask then whether I want you to be indifferent. No way. But if you can be completely free in me, this is a part of it. The joy that is independent of the happenings.
Az ellenség egy hazugsága sem képes kárt okozni egészen addig, amíg egyet nem kezdesz vele érteni.
No lie of the enemy is able to cause destruction to you unless you start agreeing with it.
Azért feltétel nélküli, mert csúnyán vissza lehet élni vele. Ha nem lehetne, akkor máris lenne egy feltétele. 🙂
It is unconditional because you can badly misuse it. If you couldn’t, it would already have a condition to it. 🙂
Rendíthetetlen ország
Ha hallod, hogy itt vagy ott,
rá se ránts! Kamu.
Mindenhol van. Köztetek.
Az ágy alatt, a polc sarkában.
A szekéren, a malomban.
Mikor jön az alapítás?
Valakinek csak meg kell szerveznie
a közigazgatását. A felépítést.
Legalább egy erős katonai vezetőre
feltétlen szükség van. Az lehetnél te.
Aki összerántja itt a dolgokat.
Elnáspángolja a rosszfiúkat,
rendesen leszámol a gonoszokkal,
és rendet teremt egyszer s mindenkorra.
Persze, hogy mindenhol van.
Vagyis lehet. De akkor legyen itt!
Hát legyen! Alighogy kigondoltad. Teljesült is.
De hogyan? Mi a következő lépés?
Bármire kész vagyok! Egy szavadba kerül.
Hát. Ööö. Sehogyan. Nem kell érte tenni,
mert már jelen van. Ennél jobban nem tud eljönni.
Na ne mondd! De úgy valóságosan!
Tied az erőm és a kardom.
Parancsára várok. Szolgálatára Uram!
Arra semmi szükség. Pihenj egy kicsit.
Itt az a szabály, hogy én szolgálok.
Rendben. Akkor abban segítek, ahogy bírok.
Inkább ne, kérlek. Már megvagyunk.
Nem sokat tehetsz hozzá az igyekezeteddel.
Őszinte leszek veled: Inkább káros!
Ha pihensz, kevésbé akadályozol.
Majd megértem. Szóval akkor hogyan alakul a terv?
Melyik résznél járunk? Csakhogy belelássak.
A legvégén. Meg van oldva. Pipa.
A kivitelezés megtörtént. Elvégeztetett.
Ajjaj. Na de mégis! Úgy az anyagi világban
is szeretném látni már kibontakozni.
Fogod. Akinek van füle és szeme
az lát és hall. Megmondtam az elején.
Hm. De mi lesz az elnyomással?
A tömérdek igazságtalansággal?
Mégsem hagyhatod ezt tovább!
Csak azért jöttél, hogy felszabadíts?
Nemde? Te magad is így jelentetted be.
Azért vagyok jelen, hogy felszabadítsalak.
Igen… Abból a vakságból, ami miatt nem látod
hogy a Királyság itt és most van.
De hát ki fogja ezt létrehozni, ha nem te?
Bocsánat. Láthatóvá tenni? Fenntartani?
Elég törékeny dolog ez a te uralmad,
ha amellett, hogy már eljött, ekkora a gáz.
Hm. Érdekes gondolat. Nem akarlak megbántani,
de az enyém egy rendíthetetlen ország.
Nem az a baj, hogy nem megy. Hanem az, hogy ez zavar téged. Ez azért van, mert valahol mélyen azt hiszed, hogy ez a te részed is. A te felelősséged is, hogy összejöjjön. De mióta van neked részed bármiben is? Na, ezt úgy hívják, hogy felfuvalkodás. És a büszkének pedig ellenállok…
No problem, that you can’t make it happen. The problem is that this bothers you. You believe deep inside that you have a part to play, that’s why you feel like that. Or some kind of responsibility. But when have you got a part to play in this thing? You know what this is called? Pride. And I resist the proud…
Volt egy meghatározó átélésem kb 2 éve. Aztán készült ebből videó, vers és festmény is. Azonban a képet még nem osztottam meg veletek.
A videó, amiben elmesélem az átélést: https://youtu.be/dxFWPXHv4Bw
I had an intense experience around 2 years ago. I made a video, a poem, and a painting on that inspiration. I haven’t shared the painting with you yet.
The video in which I share this experience:
https://www.youtube.com/watch?v=S7hoMH23HpA
Ha megengeded, hogy a semminél is kevesebbet csináljunk együtt, megmutatom, hogy hogyan csinálhatunk mindennél is többet. Persze akkor már nem fog érdekelni annyira a minden, mert annyira élvezni fogod a semmit.
If you allow us to do less than nothing, I will show you how to do more than everything. Of course, by then you won’t be that interested in that everything, because you will enjoy the nothing so much.
Amit képes vagy érzékelni, azt be is tudod fogadni, az a tied. Mint ahogy minden más is a tied, de ha nem érzékeled, nem tudsz róla, hogyan kerülsz kapcsolatba vele? Hogyan élvezheted azt? Hogyan élhetsz belőle? Sehogy. Az érzékelés a kapu ahhoz a mindenhez, ami a tied.
If you can sense it, you can embrace it, and you can have it. Just as you have everything else as well, but if you can’t sense it, if you are not aware of it, how can get connected with it? How could you enjoy it? How could you live from it?. You can’t. Perception is the door to the everything you already have.
Az érzelmi reakcióid nem egyenlőek az én jelenlétemmel, bármennyire is szeretem őket.
Your emotional reactions don’t equal my presence, no matter how much I love them.
Egyszerre tél és tavasz. Valami kezdete és vége. Mögöttem hó, előttem virágok. Ha megfordulok, akkor is. Még jégbe fagyva minden, mégsem tud ellenállni a táj a tavasz vonzásának. Ha kell, hópustolás közepette nyítják ki első virágaikat a fák. Csak úgy, mint én.
Winter in blossom
Snow behind me, flowers before me. The end and the beginning of something at the same time. If I turn around, it’s still so. Everything is frozen, the landscape, however, can’t resist the attraction of spring. So much so, that the trees are willing to show their first blossoms right in the middle of a snowstorm. Just like me.
Ha azért csinálsz vagy nem csinálsz valamit, hogy emiatt ne maradj le az én jelenlétemről, akkor hagyd abba! Én adom a jelenlétem anélkül is. Kár lenne közelségemet bármi máshoz kötnöd, mint kettőnk örök és elválaszthatalan egységéhez.
If you do or don’t do something just so that you wouldn’t miss out on my presence, stop it! You don’t need to relate our fellowship with each other to anything else but our eternal and unbreakable union.
Őszintén szólva kezd elegem lenni a fennhéjázásából. Képes egyáltalán bármit úgy csinálni, hogy ne süssön róla, hogy ő felsőbbrendű valamennyiünknél. És egyesek még adják is alá a lovat. Mantrázzák, hogy milyen különleges, meg hogy ilyet még nem láttak. Hát nekem sem volt alkalmam korábban a fajtájával. Hogy így felkapjanak egy ilyen lusta senkiházit! Felháborító az egész jelenség. Folyton hall valami kijelentést. Mintha ő lenne az Isten nagy prófétája, vagy ilyesmi. Közben mi tudjuk, hogy csak elkényeztetett különc, akinek nem elég, hogy mindene megvan, még a szuperszellemi címkét is ki kell ragasztania magára. Nem elégszik meg a puszta szerencsével, pedig megjegyezném, abból sem kevés jutott neki, most azon van vagy hatalmat is szerezzen hozzá. Hát azt majd lesheti. Gondolja szó nélkül nézzük végig ezt? Ahogy az egész közösséget és minket is az uralma alá hajt. Kis taknyos. Sejtettem, hogy valami jellemtelen alak lesz belőle. De hogy ennyire idegesítő egy nyafka lett!
Mi más lehetne, ha folyvást kivételeztek vele! A legnagyobb pofátlanság, hogy még az Urat is belekeveri ebbe. Hogy neki ilyen meg olyan elhívása van. Isten megmutatta neki a jövőt. Kijelentette álmokban és képekben. Na persze. Azt hiszi, hogy ha még az Úr nevét is hozzáteszi, akkor haptákba vágjuk magunkat és kérleljük, hogy legyen kedves irányítani minket. Szolgálatára, Uram! Mit képzel ez az alak? Hol jár? Álomvilágban?!
Elvette az eszét ez a nagy kényelem és jólét. Dolgozna egyszer rendesen, ahogy mi tesszük, akkor örülne, hogy meg tudja mozdítani sajgó tagjait és nem lenne kedve itt ábrándozni összevissza. De hogy még az idősebbeket is manipulálni próbálja az úgynevezett átéléseivel! Ha akkora szellemi ember, valamennyi alázat is szorulhatott volna belé mindehhez. Aki tényleg hallja Istent, az nem pufogja úton-útfélen. Csendben imádkozik a szobájában. Na mindegy is. A vak is látja, ez a feltűnésről szól. Minél többen beszélnek róla és a szürreális kijelentéseiről, annál jobban növekszik az egója és annál közelebb érzi magát abszurd világuralmi terveinek a megvalósításához. Arra megy ki az egész, hogy végre belássuk mi is: ő az univerzum közepe. Nem győz eleget fontoskodni, hogy lenyűgözzön mindenkit légből kapott üzeneteivel. Beteg ez a gyerek, én mondom. Más örül, hogy egészséges, nyugalomban élhet és nem lát szükséget. De nem. Ennek nem elég, hogy úgy dőzsöl, ahogy senki a környéken. Neki ennél több kell! Meghódítani az egész világot. Milyen jó álca ehhez ez az elhívás duma. “Az Úr mutatta, hogy..”. A hideg is kiráz, amikor rákezdi. Mintha máris több lenne nálunk. Ő bezzeg hallja Istent, nem úgy mint a szolgasorra ítélt testvérei.
Ez igen. Ezt nevezem szerénységnek! Még szerencse, hogy méltók vagyunk egy légtérben tartózkodni vele. Már kíváncsi vagyok, hogy mivel rukkol elő legközelebb. A legutóbbi, az összes eddigit vitte. Még a csillagok és leborultak előtte a látomásban. Mekkora ötlet! Tényleg! Ha már a földön minden meghajol, akkor a következő lépés csakis az égitestek lehetnek. Nem tudom, hogy van-e egyáltalán tovább?
Eléggé káros, ez a hóbort, amit szellemi érzékelésnek nevez a mi kis kedvencünk. Ezt hall, meg azt lát, aztán nem veszi észre, hogy elvesztette a kapcsolatot a valós világgal. Hány emberrel fog még megtörténni, hogy a józan eszét is elveszti ebben a nagy prófétaságban? Meg hát ne feledjük, hogy nem csak miatta érdekes ez a helyzet. Miközben ő bolondozik, családok mennek rá idétlen játszmáira. Az sem kizárt, hogy az egész szándékos részéről és azon dolgozik, hogy feszültséget keltsen és szakadást hozzon közöttünk. Az ilyenektől bármi kitelik. Jobb vigyázni vele. Nem hiszem, hogy a hozzá hasonló gyerekeket arra kellene bátorítani, hogy szabadon kísérletezzenek Isten meghallásával. Látjuk, hova tud ez vezetni. És még korántsem értünk a végére. Meglehet, testvér, hogy nekünk kell elejét venni ennek a túlkapásnak. Ez is a szeretet és felelősség része. Megvédeni a közösségünket az ilyen zavarodottságtól, amit ez testvér képvisel. Mondanom sem kell, hogy később ő is hálás lesz ezért, hogy volt valaki, aki időben leállította ezt az őrületet. Igen. Segítenünk kell neki, hogy felismerésre jusson. Fel kell rázzuk. Az csak a gond, hogy itthon valamennyien rendkívül tisztelik. Mintha egy halandó embernek járna egyáltalán ilyenfajta megbecsülés? Ne is részletezzük!
Egy szóval: Rendesen bevették a kis látónknak a szövegeit. Aligha lehet észhez téríteni, amíg körülötte mindenki csak ajnározza. Van egy ötletem. Bármilyen radikálisnak hangzik, ez az ő érdeke is, hogy tegyünk valami határozott lépést afelé, hogy kijózanítsuk.
Szerintem éppen eleget ártott már nekünk ahhoz, hogy jogosan eltegyük láb alól. Ez a többiek javát is szolgálja. Az Úr munkáját végeznénk csak el. Ő maga mondta, hogy kigyomlálja a gonoszt. És most, hogy pont erre jár, adott a helyzet, hogy megtehetjük. Senki avatatlan nem tanúskodhat ellenünk, aki nem érti a szélhámos miatt kialakult helyzet súlyosságát. Egész egyszerűen az Isten gondoskodott rólunk és biztosított egy ilyen lehetőséget. Magányosan mászkál… Ki tudja majd megállapítani, hogy mi okozta a vesztét. A lényeg, hogy ez az ügy mihamarabb le legyen zárva. Szerintem maga az Isten készítette ezt így elő. Rakjunk pontot ennek a végére!
…
Én azért ezt egy kicsit kegyetlennek tartom. Ha már teszünk valamit a közösségért, járjunk el úgy, hogy senki ne vádolhasson. Szóval van egy egészen könnyen megvalósítható tervem. Mire hazatér, addigra a többiek is elfelejtik a meséit. A legfontosabb: ott majd megtanítják neki, hogy ő is csak egy a sok közül. Nem utolsó sorban, egy kicsit hozzászokik ő is a munkához, ha eddig nem nevelték rá még erre sem. Az élet visszakerül a normális kerékvágásba. És a legfontosabb: helyreáll a béke köreinkben. Mi pedig addig is fellélegzünk, amíg ő oda van megtanulni ezt a leckét, hogy nem körülötte forog a világ. Hamarosan érkezik az Egyiptom felé tartó karaván.
Elpusztítani egy testvért… az eléggé rossz fényt vetne ránk, bármennyire is tiszták a szándékaink. Jobb, ha egyszerűen elvitetjük az utazókkal. Ez lesz a megoldás. Azt hiszem az Úr segítségével kiváló tervet eszeltem ki. Látjátok a tevéiket? Úgyis megállnak a kútnál ebben a száraz évszakban. Örülni fognak az új munkaerőnek. Megajándékozzuk őket. Persze, ami jár nekünk, az azért jár. Ezzel mindenki nyer. Nekünk felszabadulás, neki életre szóló lecke, nekik pedig nem várt segítség. Milyen csodás az Úr gondoskodása!
Ámen, testvér!
Amíg maradt még valami, amit te tehetsz, ami a te hatáskörödben van, addig nem értél el a kegyelem aljára.
If you have anything left for you to do, something that is your responsibility, you have not reached the bottom line of grace yet.
Megteszek érted minden tőlem telhetőt. Hiszel nekem? Tőlem pedig bármi kitelik, ha jobban belegondolsz.
I do my best for you. Do you believe me? My best is quite a big deal, if you think about it.
Bármilyen felháborítóan hangzik is: jogosan bocsátottam meg. Megérdemelted, hogy megváltsalak. Jogosan hoztam ekkora áldozatot. Tényleg ennyit érsz. Nem túlzok. Teljesen ésszerű, hogy vágyok rád. Jogosan szerettem beléd. Igazság szerint valóban ennyire értékes vagy.
No matter how outrageous it sounds: it was right to forgive you. You are worth being saved. It was right to make such a sacrifice. You are really worth that much. I don’t exaggerate. It makes perfect sense on my part to desire you. It was reasonable for me to fall in love with you. As regards truth, you are really that valuable.
Azért annyira nem kell meglepődni. Ugyancsak gyakori az ilyen. Hány nagyra becsült vezetőt láttunk már egyik napról a másikra elbukni? Minden hétre jut egy ilyen botrány. Az előzőek sem voltak sokkal jobbak nála, valljuk be! Elég kihívás az újságíróknak változatos szalagcímeket gyártani szenzációt taglaló cikkek tömkelegéhez. “Még egy elismert vezéregyéniség jó hírére került folt”, vagy “Követők sokkhatás alatt állnak, az elöljáró éveken át rejtett élete napvilágra került”. Ez egy hétköznapi dolog szinte. De hát, hogy éppen ő? Olyan nagyra van azzal, hogy Isten az élete értelme. Hány nótát írt erről? Az egész nép ezeket fújta, hogy a zenei fesztiválokat ne is említsük. Ezerszer láthattuk az országos rendezvényeken, ahogy elérzékenyülve előadta ezeket a slágereit. Hogy odavolt érte mindenki! Mekkora csődület volt a kapuk előtt! Órákkal hamarabb kellett érkezni, ha jó helyet akart kapni az ember. Mennyi feldolgozás készült az alkotásairól! Minden idők legnagyobb művésze. Mégis akkorát bukni! Ilyen magasról? Bele se gondolt, hogy hányan követték? Milyen példát mutat a rajongóknak? Majd nem csodálkozok, ha közülük többen is arra jutnak, hogy ha ő megtehette akkor, az nem is olyan óriási baj. Nem szeretnék lehangoló lenni, de könnyen meglehet, hogy ez a a fajta erkölcstelenség egy egész mozgalommá válik miatta. Elszeretni más nőjét… Nem mintha most történt volna először ilyen a történelemben. Csak hát pont ő? Aki olyan fennkölten hangoztatta, hogy az Úr útjain akar járni. Hát most aztán jól bemutatta, hogy milyen az istenfélő férfi! Otthon lustálkodik, míg mások az életüket áldozzák. Közben meg elcsábítja a barátja feleségét:.. Ilyenek ezek a mai nagy isten emberei. Hol kerék, hol talp. Egyik nap még őrülten táncolnak egy nemzet szeme láttára, másnap meg szeretőt szereznek.
Szerintem mindig baj volt azzal az emberrel. Milyen őrjöngést vágott már le a legutóbbi ünnepen? A legaljával együtt bolondozott. Teljesen kivetkőzve önmagából. Emlékszel? Jaj, meg amikor tavaly előtt, amikor az a történelmi banzáj volt… Tudod. Eksztázisban vonaglott, mint egy háborodott, gátlástalanul őrjöngve. Az sem volt éppen egy kifejezetten tekintélyes pillanata. Felesége is megszólta ezért. Azt hallottam az egyik alkalmazottjától, amikor bizalmasan beszéltünk. Meg is értem. Így illik viselkedni annak, akire egy ország felnéz? Nem gondolnám! Na, mindegy is. Egy kis bolondozás belefér talán. Bár azért ez az orbitális magamutogatás nem éppen valami alázatos szívre utal. Neki feltétlen be kellett bizonyítania az egész világnak, hogy mennyire szellemi?! Nemhogy bezárná még az ablakát is, amikor imádkozik. Senki másra nem tartozik az, csak rá meg Istenre. Nem titok, ő egy ilyen fennhéjázó alak volt azért korábban is. De nem sejtette senki, hogy ez nem csak egyszerű hiúság. Arról nem is beszélve, hogy mennyit költött arra a bizonyos ünnepre! Vannak ismerőseim az adminisztrációnál. Evés-ivás, tobzódás. Szinte patakok folytak a tereken. Vörös árban úszott az utca.
Na, azért ez sem vall valami kiegyensúlyozott személyiségre. Persze az is benne van, hogy fiatal korában sokat bántotta a felettese. Szerintem máig nem dolgozta fel. Látszik is rajta. Valami elgurulhatott nála akkoriban. Na de a legutóbbi húzása! Ez nem valami aprócska jellemhiba. Nem lehet csak úgy elsiklani fölötte, ha komolyan vesszük az írásokat. Ez gonoszság. És a bűnt bűnnek kell nevezni. Az erkölcstelenség melegágya, amikor még csak felelősségre sem vonjuk ilyenkor az illetőt. Azért mégiscsak a legtekintélyesebb vezető! Nem akárkicsoda. Mert még ha egy átlagember csinál ilyet… Biztosíthatlak, nem fogom engedni, hogy szó nélkül hagyja ezt a közösség, vagy egy kis ejnye-bejnyével intézze el. Mert már egy párszor elkövettük ezt a hibát, aztán mi lett belőle?! Katasztrófa! Jobb elejét venni a dolognak. Néhány könnycsepp meg bocsánatkérés után megsimogatni, hogy jól van, semmi baj, Spongyát rá! Aztán csodálkozunk, hogy a gyermekeink azt sem tudják mi a jó és mi a rossz, mert ilyen kétes életű példaképeket állítunk eléjük.
Túlzások, hiúság, magamutogatás és szellemieskedés. Ezek nem oly meglepőek, ha már ekkora vagyonra és hatalomra tesz szert az ember. De hogy teherbe ejtse azt az asszonyt! Mégis milyen magaviselet ez? Hol van az Úr törvényeinek való engedelmesség? A szentség és a példamutatás? Amikor bezzeg a hír kezdett volna kiszivárogni, hogy az egy éjszakára hazavitt nő állapotos, jól megrémült azért ő is. Úgy járja, ő tervelte ki, hogy elteszi a férjet láb alól.
Persze. Hogy ne legyen még nagyobb botrány. Hát ez sem igazán sikerült a szerencsétlennek. Ha már benne van az ember a slamasztikában, nem könnyű kimászni. Levonhatjuk a tanulságot ebből: így jár, aki vétkezik és ellenszegül az Úr törvényének. Mózes is megmondta.
A lényeg, hogy hiába halt meg “véletlen” a fiatalasszony férje, a mi világhírű dicsőítőnk nem úszta meg szárazon. Eléggé hamar kiderült az ügy. Még maga Isten is küldött neki egy figyelmeztetést, ha jól hallottam. Sejteni lehet, hogy a mellette álló elit is alaposan megfedte aztán ezért. Állítólag összekapta magát egy kicsit. Megbánta. Vagy valami ilyesmi. Ki tudja, hogy mennyire szívből volt az. Na persze, ilyenkor menti az ember, ami menthető. Én is azt tenném. Mondjuk, én sosem kerülnék ilyen helyzetbe. Ennél sokkal apróbb bűnt sem engedek én meg magamnak. Ha istenfélőnek tartom magam, ez a minimum, hogy szentül élek, nem? Hát dehogynem! Na, de mégis milyen ember az ilyen? A saját barátjával ezt tenni? Megalázni a feleségét ország-világ előtt? Hát rendkívüli dicsőítő, mondhatom! Még a 10 parancsolat betartása sem jött neki össze. Sok egyszerű polgárnak magától értetődő, hogy nem követ el házasságtörést. Ez van. Nincs mit tenni. Hiába tartotta mindenki olyan különleges felkentnek, most napvilágra került, hogy mennyire elég ez a nagy kenet. Elbukott a második kanyarnál. Nem sokat ér, úgy tűnik, ez a látványos lelkesedés Isten iránt. Gyönyörű, érzelgős művek. Sírás és szenvedély. Kiváló komponálás, kézműves hangszerek. Aztán csak egy szép alkatú nő kell és vége a dalnak. Szó szerint. Egy biztos, örökre elvesztette a tekintélyét a szememben. Nekem ne énekelgessen Istenről, miközben vér tapad a kezéhez!
Hát igen. Honnan veszi a bátorságot, hogy szervezzen ilyen képzést, meg olyan csoportot, mondván, hogy Isten dolgaira neveli a népet? Majd pont egy ilyen személy fog minket Isten útjaira tanítani, aki egy erkölcsös pogány szintjét nem üti meg! Hát azért álljon meg a menet! Mégis hova jutottunk? Engem többet így fel nem ültetnek! Emlékszel még, testvér, a kezdetekre? Hogy fellelkesültünk, hogy végre egy olyan vezető , aki így szereti Istent. És milyen eltökélten keresi! Órákat tölt az Úr jelenlétében és erre biztatja a követőit is. Páratlan befolyását arra használja, hogy tömegeket vezessen Isten imádatába. Fantasztikus! Hogy el voltunk ettől ájulva?!
Tartott, amíg tartott. Vagy talán soha nem is volt igazi. Mert, valljuk be, ha igazán szerette volna Isten, akkor nem követ el ily gyalázatos tettet. Ilyenek a halandók. Felmagasztalják őket, aztán azt hiszik, minden az övék. Bármit megengedhetnek maguknak. Ezt szépen tönkretette az már biztos. Így táncoljon az ember a koronázási ünnepélyen! Üssön meg a guta, ha még egyszer valaha együtt skandálom a tömeggel, hogy “Isten szíve szerinti férfi”.
Inkább élek egy általad kreált hazugságvilágban veled, minthogy ne élhessük meg egymás társaságát, csak azért mert te nem mersz abban az igazságban lenni, ahol én vagyok. Bármiben benne vagyok, csak együtt lehessünk.
I’d rather live with you in a world of lies made by you, than missing out on each other’s company, just because you don’t dare to live in the truth where I am. It can be anything, I’m in. Just let me be with you!
Szeretnélek úgy szeretni, ahogy vagy. De hogyan tegyem, ha sosem mered mutatni, azt amilyen éppen vagy? Ha mindig elrejted magad és még annyi időre sem veszed le a maszkot, hogy megszeretgethessem azt, aki alatta van? Így kénytelen vagyok az éppen aktuális maszkodat szeretni! Ettől persze még inkább azt hiszed, hogy csak önmagad egy részét elrejtve vagy szerethető. Még számomra is, hiszen csak így szoktad megélni a szeretetem. De ez azért van, mert csak így engeded. Rákényszerítesz. Én mindvégig arra vágyom, hogy azt szerethessem, aki vagy. Vagy amilyen éppen vagy.
I’d like to love you the way you are. But how can I do that if you never dare to show what you are like at the moment? If you always hide yourself and don’t take off the mask, not even to let me love on the one behind it? Because of that, you think you are only loveable when hiding a part of you. Even for me. As you exclusively experience my love in that state. You force me to that. All the way, I am longing to love who you are and what you are at the moment.
Lehetett volna ezt megfontoltabban is csinálni. Isten a bölcsesség Istene is. Ez alsó hangon egy elhamarkodott döntés volt. Ha őszinték vagyunk, ki kell mondanunk: ez egy megtévesztés. Mégsem azért lettünk teremtve, hogy abnormális életet éljünk. Jövedelem nélkül, stabilitás nélkül. Koldussá téve magunkat. Józanság, testvérek, az ige is ezt írja.
Hát igen. Nem mondhatom el ezt a barátunkról. Sajnos. Az egész felhajtás valami jött-ment mágus miatt. Tudod, az ilyenekből mindig van elég. Nagy port kavarnak, a szenzációra éhes nép belegabalyodik, elveszti az eszét. Aztán amikor véget ér a csődület, ott marad az ember egy szál gatyában, csalódottan.
Meg hát a rengeteg elvesztegetett idő. Mi mindent tehetett volna helyette! Eddig nem volt az ilyesmire kapható a barátunk. Alig láttuk hébe-hóba a zsinagógában.
Érthetetlen. Ne felejtsük el, sokan bele is rokkannak a nagy csalódásba. Jobb kiegyensúlyozottnak maradni. Ezek a szélsőséges dolgok gyakran rosszul sülnek el. Jó ez, meg szép. Értem, hogy lelkesítő az ilyesfajta menetbe belekeveredni. Meg szépen is beszél az a tanító. De hát az élet nem csak erről szól. Megvan mindennek a helye és ideje. Salamon is megmondta.
Igazad van, testvér. Kisgyerekkel, asszonnyal ilyen őrültséget tenni…
Na ez az! Mert még ha saját magának bolondul meg az ember. Az mégis más… De amikor rá vannak mások is utalva… Az azért mégiscsak más! Ez lenne a szeretet szerinted, amit annyira pufognak azok a hóbortosak? Hátat fordítani, aztán lesz ami lesz a családdal?! Hát normális az ilyen? És még felsőbbrendűnek is tarja magát, hogy ő ért valamit Isten országából, amit mások nem. Nekem magyarázott valamit egy új életről, amikor összeakadtunk aztán. Persze, hogy új az élete! Épp nem csinál semmit! Ezt úgy hívják: léhűtés. Lustaság és felelőtlenség, nem pedig istenkeresés. Mi mind állhatatosan keressük az Urat. Eljárunk a zsinagógába, az összes ünnepen ott vagyunk. Betartjuk az írásokat. Mégis tudunk rendesen dolgozni mellette és hasznos tagjai lenni a társadalomnak. Mióta zárja ki egymást a kettő? Ekkora tévtanítást! Az Isten dicsőségére van, ha sikeresek vagyunk a világ dolgaiban is. Hallottál te akármelyik rabbitól mást? Példának kell lennünk! Miről látják meg a pogányok rajtunk, hogy Istenhez tartozunk, ha nem azon keresztül, hogy mennyire áldottak vagyunk?! De hát hogyan áldhatná meg az Úr a semmittevést?! Igazságtalan lenne másokkal szemben. Ő pedig igazságos. A tetteinknek következményei vannak. Érettnek kell ehhez is. Fel kell nőni az ilyen területeken is.
Jól szóltál, testvér. Salamon szavaival: “Rongyokba öltöztet a restség.” Aki akar dolgozik, én azt szoktam erre mondani. De vannak, akik minden ésszerűséget figyelmen kívül hagyva a vesztükbe rohannak, mint ez a szerencsétlen. Előbb-utóbb lesz ennek a böjtje, meglásd!
Én sajnálom. Főleg a családját! Sosem tudja az ember, hogy mikor veszti el az eszét a társa, aztán ott marad egyedül sorsára hagyva! A férje meg valami újabb divatos eszmét üldöz a városon túl, ő közben álljon helyt egyedül. Kegyetlenség az ilyen.
Rettenetes! Ez lenne a gyümölcse, ha valaki igazán Istent követi? Egy katasztrófát hagy maga mögött?! Én biztosan nem fogok adni neki, amikor koldul pár hét múlva a templomnál.
Hát én majd elmagyarázom neki, hogy ha nem követ efféle sarlatánokat, akkor már az adószedőkkel is kialakult volna olyan kapcsolata, hogy tekintélyes nyereséggel csinálhatná az üzletet. Eddig nem hozott olyan nagy bevételt a kis vállalkozás. Emlékszel, még a testvérével fogtak bele. Épphogy kezdett jövedelmezővé válni. Sikerült egy pár egész jó átvevőhelyet találnia a kereskedőknél. Erre mi történik? Eltűnik! Csak mert egyszer összefutott azzal a csodatevővel. Azt azért megnézem, hogy ha így beleszeretett első látásra, majd gondoskodik is róla?! Aligha hiszem… Csak addig kellett neki, míg ingyen használhatta a csónakját szerintem. Feladott a barátunk mindent a szépbeszédűért, most már kíváncsi vagyok mennyi idő telik bele, hogy sírva keresse meg a kis hajócskát a tónál. Még szegény Andrást is magával rántotta. Pedig mennyit fektettek ebbe! Éveket! Egész jól kitanulták a szakmát. Nagy szorgalommal dolgoztak, hogy hamarosan stabil bevételhez juthasson a családi vállalkozás.
Épp kezdte volna Isten áldását élvezni. Bizony. Ebből is látszik, hogy bolondság volt.
Na, meg aztán miért is akarná Isten, hogy abbahagyj valamit, amihez Ő adta a tehetséget, az erőt, a kitartást? Pontosan azért adta ezeket az ajándékokat, mert erre az életpályára szánta a barátunkat. Sikeressé akarta tenni. De most már mindegy. A vándorok hamar szétkapták a ledobott hálókat. Hallod?! Gondolkodás nélkül otthagyott mindent. Ment a tömeggel, ami a rabbi után hömpölygött. Mintha megigézték volna. Talán egy pillanatra megállt előtte az az ember. Néhány mondatot ha válthatott vele. Pár másodpercig ott állt mozdulatlanul. Aztán kiejtette a kezéből a vödröt. Ki se csomózta a kötelet, hogy leengedje vitorlát. Láttam. Éppen akkor jöttem a délutáni imáról.
Egyetértek. Isten nem mondana soha ilyet, testvér, hogy adj fel valamit, amin az Ő áldása van. De hát úgy elvakult ez a szerencsétlen. Nem volt egy tanult valaki. Egyszerű munkásember. De hát most a maradék értelme is elhagyta, úgy látszik.
Ajjaj! Szomorú az ilyen. Eddig egy messiás-jelölt sem bizonyult valami hosszan tartó jelenségnek. A lelkesedés viszi őket egy darabig, aztán megkordul a gyomor. Szerintem még viszontlátjuk Simont is, ha kiderül erről a sarlatánról is, hogy nem ő az igazi Messiás.
Megyek testvér. Tényleg úgy elsietett, hogy az eszközeit is széjjel hagyta. Hátha az egyik halászhálója még megvan a parton, jó áron elkelne holnap a piacon. Valami hasznom nekem is lehet ebből a felhajtásból.
Nekem az a legfontosabb dolog, amit benned végzek el. Sosem mondom, hogy miért nem csináltál valami hasznosabbat, ahelyett, hogy hagytad, hogy veled foglalkozzak. Olyan sosem lesz, hogy kár, hogy nem fordultál inkább kifelé, jobban is kihasználhattad volna az időt, hogy mással foglalkozz, túl sokat pocsékoltál kettőnk kapcsolatára. Tőlem biztosan nem fogsz ilyet hallani. Sem most, sem később.
The most important thing for me is what I do in you. I never tell you this: why have you not done something more useful than letting me work on you? It will never happen that you will be sorry for not turning towards other things. You could have concentrated more on other things, you have wasted too much time focusing on our relationship. You will surely not hear that from me. Not just now, never!
Egyesek annyit vannak velem, hogy képesek legyenek funkcionálni. Mások magasabbra teszik a lécet: annyit vannak velem, hogy át tudok rajtuk folyni… Ez mind csodás. Nagy örömöm van mindekettőben.
De ki fog engem magam miatt szeretni?
Some spend enough time with me to be able to function. Others raise the bar: they are with me enough to have me flowing through them… It’s all great. I have such joy in both of them.
Still, who will love me for myself only?
Amikor hibázol… Nyugi! Az nem te vagy. Csak az a kérdés, hogy te tudod-e. Mert ha tudod, akkor nem teszed meg. Ha pedig nem, hogyan is lennél képes annak az ellentétét tenni, mint amit hiszel magadról? Amikor azt hiszed magadról, hogy hibás vagy, mi mást tehetnél, mint hibákat?
When you make mistakes. .. Chill out! This is not who you are. The question is whether you know that about yourself. If you do, you never do that. If you don’t, how could you do the opposite of what you believe about yourself? When you believe you are a mistake what else could you do but mistakes?
Annak a visszatükröződése vagy, amin mostanában volt a figyelmed. Tükör vagy. Szóval amikor azt látod, hogy valaki nagyon hasonlít rám, az nem azért van, mert „előrébb jár”, vagy jobbak az adottsgai. Egész egyszerűen, amikor jó irányba van fordítva tükör, akkor a megfelelő képmás jelenik meg rajta. Kémpmásnak lettél teremtve. Hogy felém fordulva, kirajzolódjon az arcom rajtad.
You are the reflection of what your attention has recently been on. You are a mirror. When you find someone who really looks like me, it’s not because the person is „ahead of you” or has better skills. It is so simply because when the mirror is turned the right way, the image of the facing object appears on it. You are created to be my image. To have my face depicted on your mirror by turning towards me.
Hadd győzzelek meg az ártatlanságodról!
Let me convince you of your innocence!
…Meg kell hagyni, hogy szeret feltűnősködni. Igen. Eléggé különc alak. Az ilyesmi büszkeségre utal. Ha igazán alázatos lenne, nem ilyen szuperszelleminek tűnő kiugrásokkal próbálná magára vonni a figyelmet. Szerényen végezné inkább az Úr munkáját. Annak lesz a legnagyobb jutalma a mennyben, aki észrevétlen szolgál itt a földön.
Bizony, testvér, ez így van. Ha igazán szent motívációja lenne, szorgalmával és hűségével tűnne ki a többi próféta közül, nem pedig érthetetlen, felháborító különcködéssel. Az ilyenek mindig az egynapos világhírre törnek.
Ne is bántsuk őket, csak a hiányzó önértékelésüket kompenzálják ezekkel a botrányokkal.
Mi az, hogy! Ő egyenesen veszélyes! Milyen példát mutat ez a gyermekeinknek? Így él az, aki istenfélő, adófizető polgár? Mi vagyunk azok, akik arra vannak elhívva, hogy világítsanak és példát mutassanak. El kell gondolkozzunk, hogy mit is közvetít a pogányok felé, ha az ilyesmit csak úgy szabadon engedjük? Még a végén azt fogják feltételezni, hogy mi is egyetértünk ezzel! Arról nem beszélve, hogy ha senki nem áll ki ez ellen, terjedni fog, mint ahogy az új hóbortok szoktak. Mire észbe kapunk már egy egész irányzat lesz ezekből a szélsőségesekből. Az emberek szeretik az eszement újdonságokat. Könnyen követőkre talál, ha nem teszünk valamit. Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy nincs olyan írott dokumentum, ami engedélyezné az ilyenfajta viselkedést. Már pedig ha mi, akik ezzel foglalkozunk évek óta, nem ismerünk semmi ilyen feljegyzést, akkor bizony nincs helye egy ilyen démoni viselkedésnek köreinkben.
Egyetértek! Ki más tenne így, ha nem egy démonizált! Mi, akik Istent követjük, eszünkbe sem jutna ilyesmi. Természetesen ő azt is állítja, hogy Isten mondta neki! Ez a megtévesztés tipikus esete. Mi mást tenne egy ilyen szellemiség, mintsem, hogy a rosszat jónak kikiáltva próbáljon zavart kelteni?! Mi tudjuk, hogy jó fa, jó gyümölcs… Mégis miféle jó származhatna abból, hogy valaki embereket ijesztget a tereken? Gondoljunk csak az utcán játszadozó ártatlan gyermekeinkre? Hogy dolgozzák fel ezt a jelenséget?! Azért vannak alapvető viselkedési szabályok is! Azokat nem vágjuk ki csak úgy az ablakon, csak mert hallani vélünk valami kósza kijelentést!
Kijelentés!? Ő úgy véli, az egész tette egy üzenet! Micsoda felfuvalkodottság! Azt pedig tudjuk, hogy az honnan származik. Lucifer! Ő volt az, aki először erre az útra lépett. És mennyit magával rántott! Nem történhet meg, hogy a mi közösségünkben is hasonló következzen be! Azt gondolja, hogy ő egy isteni jel a nemzetek felé. Minek a jele? Az elmebajé?! Fel alá poroszkál a városban így! Minden nélkül… Szégyentelen! Az a hír járja, hogy ledobta zsákruháját és szandálját egy nap, amikor Isten erre utasította. Állítólag már tavaly is így élt. Csak ritkábban lehetett látni, mert a falvakat járta. De most a mi kedves kis városunkat is elérte ez a borzalom. Szörnyűség! Kénytelenek leszünk a közösség védelme érdekében kitisztítani a városból, hogy megvédjük gyermekeinket az ilyen hatásoktól.
Azt azért mégsem tehetjük! Ő az egyetlen igazi próféta a környéken. Eddig rendszerint minden megtörtént, amit előrejelzett! Más nincs is errefelé, aki szólna az Úr nevében.
Az Úr nevében? Ne nevettess! Így viselné magát Isten embere?! Ez jut eszedbe, ha egy igaz prófétára gondolsz? Egy olyan figura, aki évekig meztelenül kószál? És mindezt még isteni kinyilatkoztatásnak tartja?! Mégis minek a jele lehetne egy ilyesfajta kicsapongás? Egyszer épp a piacon voltam, amikor kint kóborolt. Magán kívül ordibálta, mint egy háborodott, hogy az Asszírok így fogják elhurcolni Egyiptom és Etiópia lakóit fogságba. Meztelenül és mezítláb. Szerintem le kell mondanunk róla, nem tehetünk mást. Meg kell fontoljuk a saját érdekünkben Ézsaiás kizárását…
A mostani pillanat a legalkalmasabb arra, hogy megmutassak valamit magamból.
This moment now is the most appropriate for showing you something of me.
Ha nem menekülsz el, biztosan találkozunk. Lásd Éden! Ha nem szaladsz el, amikor valami gáz van, akkor az egésznek a kellős közepén találkozunk. Persze így is úgy is megtalállak. Csak a meneküléssel járó szenvedést és a magány érzését is szívesen megspórolnám a helyedben.
If you don’t flee, we will meet for sure. See Eden! If you don’t run away, when things get messy, we will meet in the middle of that mess. Of course, I’ll find you anyway. But if I were you, I’d skip the suffering of running away and the sense of loneliness as well.
Amikor azt mondod, hogy ha te magad nem intézkedsz, nem fog semmi történni, akkor azt mondod, hogy a kegyelem semmit nem ér. Ez a kegyelem lényege: Én teszem, te pedig hagyod. A hagyás úgy kezdődik, hogy abbahagyod a próbálkozást.
When you say, if you didn’t take care of the matter, nothing would happen, then you actually say the grace was worthless. This is the definition of grace: I dot it, and you let it. And letting it starts by giving up trying.
Elveszni. Keresztül látni, párhuzamos dimenziókat tapasztalni. Nézni és látni is egyszerre. Az Élet az éldegélésen túl.
Beyond the flowerfall
The art of being lost. Seeing through, experiencing parallel dimensions. Seing and watching at the same time. The Life beyond living.
A csalódottság a jele annak, hogy volt valami elvárásod, aminek nem kellett volna lennie.
Disappointment is the sign for having an expectation that you shouldn’t have.
Minél jobban szeretsz valakit, annál jobban élvezed vele a lényegtelen dolgokat is. Minél jobban szeretsz valakit, annál érdekesebbnek éled meg az unalmas dolgokat is. Sokszor azért szenvedsz vagy unatkozol, mert (éppen akkor) nem szeretsz engem.
The more you love someone the more you enjoy even the meaningless things with that person. The more you love someone the more exciting you find even the boring things with that person. You suffer or feel bored because (at that moment) you don’t love me.
Amikor kezedben próbálod tartani az irányítást, olyankor veszíted el teljesen. Amikor kiengeded a kezedből az irányítást, akkor kerül minden az Irányítás alá.
If you try to keep things in control, you loose it completaly. If you let the control out of your hand, that’s when everything gets under Control.
Bármi is menjen tönkre vagy ne valósuljon meg azrért, mert „túlságosan” el vagy veszve bennem, az nyereség.
Whatever gets destroyed or doesn’t take place beacuse you are „too” lost in me, it’s a gain.
Neked az a nagy csoda, ha valaki testben elragadtatik. Nekem az, ha valaki megnyílik nekem. Mármint nem a megtérésre gondolok. Hanem úgy egyáltalán. Amikor valaki odaadja magát nekem.
For you, a great miracle is getting raptured in the body. For me, it is when someone opens up to me. It’s not about getting saved. It’s simply about someone finally giving up him/herself to me.
Nem kell megelőznöd magad. Tudom, hogy hol vagy. Nem kell előrébb lenned, mint ahol vagy. Pont jó helyen vagy ott, ahol tartasz. Nem kell sem eljátszanod, sem kierőltetned, hogy már előrébb jársz.
You don’t need to precede yourself. I know where you are. You don’t need to be ahead of yourself. You’re in the right place. You don’t need to pretend nor force to be more advanced than you are.
Nem kell feltétlen elmondjam, hogy merre (ne) menj ahhoz, hogy jó irányba legyél. Elég ha ott maradsz, ahol én vagyok.
I don’t need to tell you necessarily where (not) to go for you to be in the right direction. It’s enough if you stay next to me.
Azt hiszed azért nem tudsz bizonyos területeken az áldásommal élni mert lusta vagy. Az igazság az, hogy pont azért mert még mindig túlságosan igyekszel.
You think you cannot live my blessings in certain areas of your life because you are lazy. Actually, it is because you are still striving.
Mennyit tettél azért, hogy belekerülj?! …
Na, látod. Akkor a fenntartásához is hasonlóképpen legyél szíves hozzájárulni! 😃
How have you done in order to get into it?! …
Well, you see. I dearly ask you to contribute to the sustenance the same! 😃
A keskeny út annyira keskeny, hogy csak én férek el rajta.
The narrow road is so narrow , only I can walk on it.
Nem tudod magad túlságosan ölelve látni
mert én ennél a képnél sokkal szorosabban ölellek.
Nem tudod magad túlságosan szeretve tudni
mert én annál a felismerésnél mérhetetlenül jobban szeretlek.
Kizárt, hogy magad túlzottan tökéletesnek gondold
mert én mindig hiánytalanabb tökéletességet tartok rólad.
Lehetetlen, hogy magad túlságosan körülrajongva érezd
mert az én rajongásom kivétel nélkül felülmúlja az érzékelésedet.
You can’t see yourself too embraced
because I embrace you much more tightly than this picture.
You can’t know yourself too loved
for I love you immeasurably more than that realization.
You can’t think yourself to be too perfect
for I always believe a more perfect perfection of you.
It’s impossible for you to feel too celebrated
for my celebration of you is undoubtedly over your perception.
Amikor keresed magadban a rosszat, meg is találod. Látod? Én nem keresem. És nem is találom.
When you look for something wrong in yourself, you will also find it. You see? I dont’ look for it. And I don’t find it eighter.
Még mindig lenyűgöz, hogy velem akarsz lenni, ahelyett hogy megoldanád az életed.
It still amazes me that you want to be with me instead of building up your life .
Megkérdezett egy kedves tesónő, hogy hogyan szoktam Istennel lenni, illtve mit javaslok az Istennel töltött időhöz.Ez jött ki belőle. Úgy éreztem megosztom veletek is. 🙂
Igen, én is sokat dicsőítek, de nem módszereken múlik ez. Épp azt csinálom Jézussal, amihez kedvem van. Van, hogy sétálni megyünk. Vagy videókat nézünk. Vagy csak csendben ülünk. Van, hogy vitatkozunk teológiai kérdésekről, vagy csak butaságokon nevetgélünk. Kérdezgetjük egymást mindenféléről, a legkomolyabb dolgoktól odáig, hogy melyik a kedvenc fagyija. Ez egy kapcsolat. Pont olyan, mint egy emberrel. Csak Ő nyílván több annál. De az ismerkedés folymata eléggé hasonló. Ahogy már többet lógtatok együtt, egyre merészebb kérdéseket lehet feltenni. Ez ennyire egyszerű. De nem kell az együtt töltött időnek különösebben hasznosnak lennie. Lehet együtt unatkozni is. Esőcseppek kopogását hallgatni. Vagy lehet neki hisztizni is. Közismerten elég türelmesen kezeli az ilyen helyzeteket. 😀
Szóval amikor Vele vagy, akkor nem kell semmit sem tegyél. Mert azzal, hogy figyelmet szántál arra, hogy megéld Őt, már meg is történt az, ami közösséghez szükséges. Együtt vagytok. Nem kell semminek sem történni ehhez. Jó a dics, a tánc, az olvasás, a nyelvekenszólás vagy akármi, amiben megéljük Istent. De egyik sem tuti módszer. Mert Ő nem egy gép, hanem egy személy. Bedobok 2 óra imát, kijön 3 deka kenet. 😃 Ha módszeresen közeledünk hozzá, könnyen lemeradunk Róla. Ő csak velünk akar járni-kelni. Kb mint Ádámmal a kertben.
Semmi extra. Nem kell dicsőítő alkalom hozzá, sem semmilyen érzés. Ő mindig ott van. Ha te is ott vagy, főleg az elmédben, figyelmedben, akkor együtt vagytok. Lehetetlen nem Vele lenni, mert elválasztahatatlanul egy veled a kereszt óta. Ha odafigyelsz Rá, már közösségben is vagytok. Mert Ő végig ott volt, és arra várt, hogy te is bekapcsolódj ebbe a közösségbe és ne csak az Ő oldaláról valósuljon meg az együtt levés. 🙂 Szóval pofon egyszerű. Csak juttasd eszedbe, hogy együtt vagytok, és együtt vagytok. Addig is együtt voltatok, csakhogy te az elmédben máshol jártál, ezért nem tudtad megélni ezt a kapcsolatot. Ezért amikor úgy döntesz, hogy meg akarod élni ezt 2000 éve fenálló kapcsolatot, akkor csak annyit tehetsz, hogy nem menekülsz az elmédben máshová, nem figyelsz más dolgokra. Ekkor automatikusan ráébredsz, hogy együtt vagytok. Sokszor ilyenkor nagy átélése van az embernek, és emlegeti egy darabig, hogy milyen jól sikerült Istennel lenni. Megpróbálja leutánozni, újra átélni, lemásolni a múlkori tetteket, hátha azok hasonlóan jó átéléshez vezetnek. De az zsákutca. Ő mindig máshogy jelenik meg. És ezt engednünk kell neki. Ha ragaszkodunk ez elképzelésünkhöz, könnyen lemaradunk arról a formájáról, ahogyan éppen akkor jönni szeretne.
Kettőtök kapcsolata egy folyamatos és automatikus dolog a kereszten történt egyesülésetek óta. A dicsőítésben, imában azért találkozunk vele, mert olyankor nem menekülünk annyira el más gondolatokba Tőle. De önmagukban ezek a dolgok nem varázseszközök, attól, hogy imádkozom még nem biztos, hogy a nem menekülök aggódásba vagy bármi felesleges gondolatban. Ugyanakkor fogmosás közben is lehet a szívem abban az állapotban, hogy tudom, hogy együtt vagyunk. Nagyon egyzerű. Túl egyszerű. Annyira egyzerű, hogy újra meg újra túlszaladok rajta és lemaradok róla. Miközben Jézus végig ott ül és élvezi a társaságomat. Csak az a kérdés én élvezem-e az övét?
Nem azért mondok el neked dolgokat, hogy megvalósítsd őket. Az elhívásod nem egy munkaköri leírás. A látás, amit kaptál, nem a célkitűzésed. Az egész egyszerűen meg fog veled történni, ahogy elfeledkezel minden másról rajtam kívül.
I don’t tell you things so that you can make them come true. Your destiny is not a job description. The vision you received is not your goal. This whole thing will simply happen to you as you forget about everything else but me.
Azt gondolod rólam, hogy alapból elégedetlen vagyok veled és már csak bizonyítékot keresek ehhez. De épp fordítva van. Előre eldöntöttem, hogy elégedett vagyok veled teljes mértékben. És ehhez gyüjtöm a bizonyítékot. És van bőven. Te tartod hiteltelennek sokszor ezeket, amikor megmutatom neked. Pedig én nagyon is tudom mennyire hitelesek a tökéletességed bizonyítékai.
You assume I think I’m already disappointed about you, only looking for evidence. But just the contrary is true. I decided in advance to be satisfied with you. I’m collecting evidence for that. And there is much. You are the one discrediting them when I show them to you. Actually, I truly know how credible is the evidence of your perfection.