Egy kedves tesó kérdezte, hogy mi van akkor, ha hiába hiszünk és mégsem alakulnak a dolgok a megfelelő irányba? Mi a helyzet az úgy nevezett prosperity gospellel? Nem hiszem, hogy én ezt átlátnám, de ez a pár gondolatt buggyant ki belőlem. Remélem áldás lesz nektek is. 🙂
„Nem tudom, hogy ezek a dolgok hogy működnek. A lényeg, hogy az igazság akkor is igazság marad, ha nem tapasztalom. Valamiért, majdcsak mindegy is, hogy miért. Pl nem vagyok teljesen tudatában az igazságnak, nem hiszem el, vagy csak simán valamiért nem manifesztálódik ebben a dimenzióban, mert sokkal bonyolultabb ez a szellemi világ, mintsem azt mi átlátnánk. Attól még nem kell rá magyarázatot vagy teológiát gyártsak, hol rontottam el, mi lehetett az oka stb. Biztos nem Isten. Ő mindent megtett/megtesz, ami csak lehetséges értem. És magamat sem kell hibáztassam. Ott tartok, ahol tartok az elmemegújításban, nincs ebbben semmi szégyen. Mert hát ugye annyi válik láthatóvá az igazságokból ezen a földön, amennyire egyetértek velünk, amennyire tudában vagyok ezeknek, amennyire azonosulok velük, amennyire aszerint gondolkodom és cselekszem. Amennyire átment már nekem, hogy ez az igazság vitán felül. Nincs is más opció. Nem létezik. Ennyi. Na persze könnyen lehet, hogy nem minden téren van fejünk ennyire tökéletes egyetértésben a mennyel. Ha a buksimban felhalmozott hazugság mellett ennyire tud Isten igazsága megnyilvánulni, hát akkor ez van. Majd leépíti a többi erődítményt is a fejemben. Van rá ideje és türelme is. Szóval az a tény, hogy meggyógyultál. Pont. Minden rendben veled. Pont. Krisztusban meggazdagodtál. Pont. Ezek az igazságok magasabbb rendűek sokkal a tapasztalatainknál és minél inkábbb ezeket tartjuk valóságnak, annál valószínübb, hogy ezek az igazságok le is csöpögnek a tapasztalatunk szintjére.
De ha valamiért mégsem, akkor pedig Jézus elég nekünk. Addig pedig marad Isten megismerésének kalandja.”
