– Az imádat egy örökkévaló dolog. Még mielőtt ember lett volna, hogy imádhasson, már volt az imádás. Az Atya imádta a Szent Szellemet és a fiút. Szent Szellem imádta az Atyát és a Fiút. A fiú imádta az Atyát és a Szellemet. Ezek a dalok öröktől fogva vannak. Ez örök. Az imádás nem az, amit te adsz nekem, mert méltó vagyok rá. Az imádás, amit mi adunk egymásnak, mert méltók vagyunk rá. Te a mi szeretet-körforgásunkba vagy bevonva. Hamarabb voltál imádva, minthogy imádni tudtál volna. Hamarabb énekeltünk neked, hogy méltó vagy, minthogy te énekelted nekünk. Én mindig előbb szeretek, kivétel nélkül megelőzlek. Minden esetben én vagyok előbb. Mindig én kezdeményezek. Az imádat egy örökkévaló dolog, még mielőtt idő lett volna, Imádat Vagyok.
Időn kívül forgó, egymásnak önmagát teljesen odaadó szeretet-áramlás a Szentháromság. Te ennek az egyesülésnek az öröméből születtél.
Erre egy táncos mozdulattal szakítasz ki magadból egy darabot. Mintha azt szeretnéd, hogy ebben a körforgásban többen részt vegyenek.
– Az imádat nem egy egyoldalú dolog. Nem a te helyes reakciód felém. Ez az én örökkévaló reakcióm az Atya, a Szellem, és te feléd. Mikor te imádsz, csak ráébredsz arra, hogy ez az Élet és aktívan részt veszel benne. Ez az örökkévaló létezés, az imádat fogadása és adása. Teljesen céltalan, az is meg van írva, hogy megdicsőítette az Atya a Fiút és minden dicsőséget neki adott. Az is meg van írva, hogy a Szellem az Atyát dicsőíti. Az is meg van írva, hogy a fiú minden dicsőséget az Atyának ad. Csak szellem által lehet dicsérni az Atyát. Érted? Ezek mind ezt a körforgást írják le, ami köztünk van. Te benne vagy ennek a kellős közepében és senki nem mozdíthat ki onnan.