Új regényem javítgatása a progi nálam… A kereszténységben kiégett Nóri beszélgetései Jézussal, részlet.

(Nóri) – Ámde ezek alapján soha nem is volt igazi baj…
– Nem volt. Valóságban nem volt. Csak te nem a valóságban éltél, hanem egy illúzióban. Ott viszont volt baj bőven. Ott te független vagy tőlem, nem vagy olyan mint én, és magadra vagy utalva. Ebből ki kellett szabadítsalak.
– Akkor valamilyen értelemben mégiscsak szükség volt rád Jézus az emberiség megváltásához?
– Mondd, ki fog leszállni az illúziód mélyére és megértetni veled, hogy azon túl is van élet? Sőt! Az nem is élet egyáltalán. Ha a tőlem való elválasztottság – kárhozat – csupán egy illúzió, akkor van csak igazán szükséged megváltóra! Hogyan magyarázod el valakinek, hogy van szabadság, aki a rabszolgaságban született?
Egy darabig némán ülünk.
– Te a rabság nyelvét beszéled, én a szabadságét. Hogyan kommunikáljak akkor veled? Mondjam el, hogy a szabadság olyan, mint amikor a kényszermunka véletlen hamarabb ér véget az egyik nap, csak annál sokkal jobb? Vagy olyasmi a szabad lét, mint kevesebb ütést kapni a megszokottnál az egyik kínzás során? Buta hasonlat, mégis a szolga fogalomrendszerében talán ez van a legközelebb a szabadsághoz, így innen tudom megközelíteni. A feltétel nélküli szeretet – márpedig én az vagyok – leköltözik a rabságod mélyére, magára húzza annak teljes hazug rendszerét, hogy aztán kivezethessen onnan. Mi mást tehetne egy jó Isten, minthogy részévé válik annak a hazugság-világnak, amelyet teremténye hozott létre?

Photo by Hasan Almasi on Unsplash