Irogatok… A vallási traumákat túlélő lányról készülő regényem beszélgetésein dolgozom épp. Itt egy kis szösszenet. Ha másnak nem, nekem nagyon szól, akárhányszor át kell javítanom. 🙂
(Jézus) — Tudod, én semmit nem erőltetek.
– Bárcsak erőltetnéd jobban! – dünnyögök félig komolyan.
– Tudod jól, hogy ez nem így működik a Szeretetnél.
– Tudom! Nagyon is. Csak néha jobb lenne sokaknak, ha egy kicsit erőszakosabb lennél, és nem hagynál minket tönkretenni egymást!
Sóhajtasz.
– Nem hagylak! Ti éltek egy olyan világban, ahol én nem vagyok. Egy olyan illúzió világban, ahol függetlennek képzelitek magatokat és szenvedtek a hiányomtól. Gyertek vissza! Térjetek meg! Forduljatok vissza! Én végig itt voltam és itt leszek! Ti hol vagyok?
Ádám, hol vagy? Egy olyan világban, ahol én nem vagyok? Mert olyan nincs, hacsaknem az elmédben teremtesz egyet. És teremtettél. És fenntartod. És várod, hogy ennek az illúzió világnak a szabályai szerint ugráljak neked. Értelmetlen e kérésed, épp mint amikor a kisgyerek sír, hogy a szülei helyett miért nem inkább egy mesebeli karakter kíséri haza, mert nem fogja fel, hogy hol húzódik a határ a valóság és a vetített kép között. Persze én szívesen részt veszek az illúziódban is, csak együtt lehessünk. Ám nem én fogom magamra húzni a hazugság játékszabályait, hanem te fogod felismerni, hogy vissza kell térned a Valóságba.
Ez az örömhír kereszténynek, nem kereszténynek, spirituálisnak, ateistának, tudatosság gyakorlónak és minden egyéb megközelítésnek: térj vissza hozzám! Sosem voltam máshol, mint az te igazi önmagadban, de te elfelejtetted a bennem-létezésedet, így a tőlem való függetlenség hiedelme termett ezernyi rossz gyümölcsöt! Fordulj vissza! Én pont ott vagyok, ahol te! Abbahagyhatod a menekülést! Felszámolhatjuk azt a poklot, amit oly nagy erőkkel létrehoztál. Fárasztó a menekülés, az irányítás, a saját biztonságod létrehozása! Gyere haza!