Egy kedves tesókámmal beszéltünk arról, hogy hogyn döntsünk két opció közül, ha már mindenben Istent akarjuk követni. Ezek a gondolatok jöttek fel. Aztán az jutott eszembe, hogy veletek is megosztom, hátha szól valakinek 🙂

Azt gondolom, hogy ismered te Apu szívét annyira, hogy meg tudod állapítani, mi esik közel hozzá. Én ilyen kérdéseket szoktam magamnak feltenni döntéshelyzetben (na jó, inkább Szent Szellem nekem):
– Melyik az az opció, ami Apu szívéhez közelebb áll?
– Melyik rajzolja ki az ő természetét, örömét, szabadágát, elfogadását, békességét jobban?
– Melyik eredményez nagyobb teret az életemben Neki? ( ez jóval fontosabb, mintsem az, hogy: Melyik segít engem abban, hogy Isten ígéretei megvalósuljanak az életemben?)
– Melyik segít nekem abban, hogy szorosabb kapcsolatot éljek meg Vele?
– Melyik vezet még nagyobb függéshez Tőle és kizárólag Tőle?
– Ha végiggondolom mindkét forgatókönyvet, melyiknél van a végén egy nyugalom bennem?

Még valami: Nem ronthatod el! Ha mégis sikerülne, Apu vállalja érted a felelőséget. Szereted te már Őt annyira, hogy azt válaszd, amiben közelebb élheted meg Őt.
Imádkozom érted. Ja és ha valamiben nem hallasz semmit egyáltalán, az sem gáz. Néha ránk hagyja a döntést, mert nem akar szolgaként irányítani. Inkább azt szeretné, ha megismerve Őt automatikusan arra húzna a szívünk, ami közelebb áll az Ő szívéhez. Ez meg a egy tanulási folyamat, amiben benne van a hibázási lehetőség. És ezért Ő nem morcos vagy türelmetlen. Szóval szabad vagy dönteni. Ne stresszelj rá! Ő már így is gyönyörködik benned, hogy ennyire szeretnéd követni Őt minden döntésedben.
Áldás!