Itt egy másik tesónak írt levél részlete. Ahogy írtam neki, éreztem, hogy ez sok mindenkinek szól. Mondjuk nekem tuti. 🙂
Sajnálom, hogy ez van most a családoddal. Mindenképp imádkozom érte. Nem is kell feltétlen tudni, hogy milyen kapu meg hogy min keresztül támad az ellenség sokszor. Mert nem az ő munkájával kell foglalkoznunk első sorban, hanem azzal, hogy Jézusban teljes biztonság és győzelem van. Inkább ezzel kell átmosnunk a gondolkodásunkat, ahhoz, hogy tudjunk abban az új teremtésben járni, amit Jézus megszerzett nekünk. Sokszor ilyenkor valami nagy kulcsot akarunk kapni, amivel elbánhatunk az ellenséggel, de a legnagyobb szellemi harc igazából a fejünkben van. Hogy el merjük a hinni, hogy Jézus miatt minden rendben, akkor is ha látszólag nincs. A hit az nem akaraterő, nem igyekezet és még csak nem is démonkaszabolás. A hit megpihenés abban, amit Jézus megszerzett. A legnagyobb csapást akkor mérjük az ellenségre, ha a vihar kellős közepén édesdeden pihenünk, ahogy Jézus is tette. Kívülről ez lehet nemtörődömségnek tűnik, de a leghatékonyabb fegyver a világon az ellenség munkájának lerontására. Ugyanis a szellemi erődítmények nem máshol vannak, mint a fejünkben. Ha az agyunkban nincs az ellenségnek egy olyan támaszpontja, hogy „ebből lehet nagyobb baj lesz, ki tudja mi a baj, jaj csak nehogy, mi lesz, ha”, akkor igazából az ellenségnek nincs fogása rajtunk. Ahogy Jézus is mondja, hogy jön e világ ura és nincsen bennem semmije. Szóval az egyetlen valós szellemi harc, ha elutasítjuk azt, hogy mi harcoljunk, és tehetetlen nyugalommal szundikálunk a hajópadlón. Mert ez mutatja azt a győzelmet, amit Jézus szerzett. Mert ha Ő igazán győzött, akkor nekem már nem kell küzdenem. Csak azon kell lennem, hogy ne építhessen támaszpontot a kételyekből a fejemben. A gondolatokkal teremtünk. A kételyeket is megtapasztalhatóvá tudjuk tenni, ha azon van az elménk, épp úgy ahogy a békés megpihenéssel manifesztálhatjuk azt a Valóságot, amit Jézus megszerzett.