Ha már nézegetm itt a régi irományaimat, gondoltam bedobok ide is egy részt. Nyílván az 5 évvel ezelőtti Évi szerepel benne 🙂

– Köszönöm ezt a mai napot neked. Köszönöm, hogy megteremtettél azért, hogy ma is veled lehessek. Szeretném az egész napot veled tölteni. Mit csináljunk?
– Zseniális. – És büszkén mosolyogsz .- Hogy megkérdezted, hogy mit csináljunk. Rég vártam erre. Tudod, amikor velem vagy, általában vagy eltalálod, amerre én akarok menni és élvezed, hogy együtt vagyunk. Vagy elindulsz az ellenkező irányba és vádolod magad azért, hogy miért nem élted meg velem azt a közösséget, amit a múltkor megéltél, amikor „jó irányba” mentél. Én arra hívtalak el, hogy velem járj. Ez nem azt jelenti, hogy azt teszed, mint a múltkor, hiszen az olyan jól sült el, most is működnie kell. Ami a múltkor jó volt, az miattam volt jó, nem azért mert az a dolog önmagában jó, vagy egyenlő a velem való közösséggel. Amikor újra alkalmazni próbálod a „bevált” dolgot, már nem fog történni semmi, mert a módszer önmagában nem eredményezi a velem való közösséget. Amikor a múltkor úgy találkoztunk, azért volt így, mert így tetszett nekem. Szuverén Vagyok. Most pedig más módon van kedvem találkozni veled. Ezért van az, hogy amikor megpróbálsz reprodukálni az előző találkozás útján egy újabbat az olyan, mintha nem lennék ott. Ez olyan, mintha valakivel tartanál egy jó beszélgetést valahol és aztán mindig oda mennél, hátha újra ugyanott van és ugyanúgy élvezhetnéd a társaságát. Én egy személy Vagyok. Én mindig újat cselekszem. Most készül. Tehát még nem készült el, nem egy múltbeli dolog, amit csak alkalmazni kell. Arra hívtalak, hogy járj velem, hogy figyeld, hogy merre lépek és lépj arra te is. Te pedig szorgosan feljegyezted milyen lépéseket tettünk, amikor legutóbb jót sétáltunk együtt, és szigorúan követed őket, mondván „Megvan a tuti módszer, most már mindig ezt követem és akkor majd folyamatos közösségben leszek veled” Na hát ez nagyon nem így van. Szeretném kiszélesíteni a látóteredet, a befogadóképességedet arra, amit ezután fogok tenni körülötted, benned, rajtad keresztül. Kérlek, kezelj úgy, mint személyt! Néha olyan a viselkedésed, mintha egy nagyon bonyolult, de kiismerhető gépezet lennék. Nos, nem az vagyok. Mondtam, hogy soha nem ismerhetsz ki. Engem csak megismerni lehet, megérteni nem. Direkt zártam el tőled a megértést. Nem akarom, hogy érts, és ezért szeress. Ha megértenél, elveszne a szabad akaratod abban, hogy dönthess úgy, hogy szeretsz. Ha értenél, nem lenne más választásod, mert tudnál mindent rólam tényszerűen és esélyed sem lenne nem szeretni engem. Én szeretem, hogy most csak tükör által homályosan látsz. Látsz valami keveset, egy villanást és az magával ragad. Aztán egyre több villanásra vágysz belőlem. Nem tudod összerakni ezeket a darabokat egy képpé, mert valahogy nem egy dimenzióból származnak az egyes darabok. Mindössze gyűjtögetheted őket. Mint az ovisok a kártyát. „Már ez is megvan, ez is. Nézd van egy legújabb!” Számukra a cél az maga a gyűjtés folyamata. Szeretném, ha te is ilyen gyerekké válnál. Aki élvezi, hogy látja az újabb és újabb villanásokat belőlem. Nem próbálja összerakni egy képpé. Értsd meg, hogy nem ismerhetsz ki, engem csak megismerni lehet. Ha azon vagy, hogy megérts, akadályozod magad abban, hogy megismerj. Nem lépsz tovább a következő villanást szemlélni, mert a meglévő darabokat próbálod összeilleszteni. Azon vagy, hogy megértsd azt, amit láttál, ahelyett hogy örülnél annak, hogy egyre inkább megismerhess engem, egyre több villanást láthass belőlem. Megpróbálod feljegyezni az előző találkozás lépéseit ahelyett, hogy azt figyelnéd, hogy most merre megyek. Én újat cselekszem, más úton akarok veled járni.
Én csak úgy lenni akarok veled. Nekem nem az a cél, hogy hova megyünk, vagy hogy hogyan vagyunk együtt, hanem azt, hogy együtt vagyunk. Nincs más cél csak az, hogy együtt Vagyunk… Ha más célod van, mindig frusztrált leszel, mert nem úgy fogok jönni, ahogy vársz. Ha oda akarsz menni ahol múltkor találkoztunk, akkor meglehet nem találsz ott, mert már nem ott vagyok. Továbbmentem. Kérlek gyere velem, fussunk járjunk együtt, gyere oda, ahova én megyek. Ne keress engem folyton mert ott vagyok, egy vagyok veled, én vagyok benned a lélegzet. Rád leheltem és beteltél élettel. Por vagy és az én leheletem. Minden lélegzet dicsér engem, mert bemutatja, hogy belőlem származol. Élő vagy, ahogyan én az Élet vagyok. Az én leheletem adtam beléd, minden lélegzetvétel engem mutat be. Nem kell semmi különöset tenned, ahhoz, hogy dicsérj, mert minden lélegzetvételed dicsér engem, minden élő dicsér engem. Pusztán a létezésével. Dicsérsz engem dallal, nyelveken, tánccal stb. Az mind jó. De vágyom arra, amikor azzal dicsőítesz, hogy csak Vagy, ahogyan én Vagyok. Csak légy csendben, és tudd, hogy én vagyok az Úr! Ne próbálj hozzátenni semmit az én Dicsőségemhez. Az öröktől fogva van, anélkül is van, hogy te bármivel rámutatnál. Az is csak Van öröktől fogva, ahogyan Én Vagyok. Én önmagamban Teljes Vagyok. Nincs szükségem semmire, még csak az imádatodra sem. Teljes vagyok önmagamban. Nem KELL imádnod engem, mert nincs szükségem rá. Azért imádsz engem, mert felismerted, hogy belőlem származol, az én leheletem van benned, és ezt „küldöd” vissza nekem. Csak Legyél velem! Ne tegyél semmit, hogy velem legyél, csak élvezd, hogy velem Vagy. Hogy együtt járunk, ahogy Ádámmal és Évával jártam együtt. Ők nem tudták mi a dicsőítés, csak élvezték, hogy velem vannak, minden lélegzetvétellel dicsértek engem. Te kérted, hogy tanítsalak meg arra, hogyan lehetsz igazi imádóm. Elárulom, ez abszolút nem arról szól, hogy mit teszel, hanem arról, hogy ki vagy. Te a belőlem származó élet lehelete vagy, és lehetetlen, hogy a puszta létezéseddel ne dicsérj engem. Sokszor annyira igyekszel dicsérni engem, hogy elfelejted, hogy mi már alapból együtt vagyunk, egy a lényegünk, ugyanaz az a szellem, lélegzet van bennünk. Szeretném, hogyha időt töltenél azzal, hogy annak örülsz, ami vagy, ahelyett, hogy azon igyekeznél, hogy elérj valamit. Eljuss valahová az én imádatomban. Én vagyok az ok és én vagyok a cél. Alfa és Omega. Nincs hová eljutni, mert én mindenhol Vagyok. Ha valahová el akarsz jutni, még nem ismersz engem. Én mindenhol vagyok, ott is pont ugyanúgy, ahol vagy, mint ott ahová el akarsz jutni. Értsd meg, bennem vagy. Az is bennem van, ahol most vagy és, az ahol majd leszel. Engedd, hogy elárasszak mindent, minden gondolatod! Hogy ne maradjon más csak én! Mert nincs is más rajtam kívül. Én Vagyok. Minden Vagyok. Bármi, ami van, az azért van, mert én Vagyok. Minden, ami van, az én vagyok. Van szeretet, tehát én Szeretet Vagyok. Van igazság, tehát én Igazság Vagyok. Azért a Vagyok a nevem. – És mosolyogsz, méghozzá nagyon emberien, ahhoz képest, hogy a lényed leglényegibb részeit osztod meg közben. – Egyek vagyunk, te bennem vagy én pedig benned. Nem tudsz kiszakadni belőlem, csak figyelmen kívül hagyni az egységünket. Lehetséges az, hogy elválasztva érezd magad, ha elhiszed, hogy már nem vagyunk egyek, de attól még azok maradunk, csak alkottál magadnak egy illúziót a hitetlenségeddel. Attól, hogy ez számodra valóság, ez még nem a Valóság, ami egyenlő az Igazsággal.
– Velem most forog a világ. Teljességgel képtelen vagyok ezt befogadni. Érzem , hogy az igazság morzsái belém jutottak, mint valami lángoló tábortűz kis szikrái. De nem vált teljesen kijelentéssé bennem. Végtelen alázatra kellene indítania annak, hogy Magadról ilyen mélységű dolgokat megosztasz velem, mégis inkább csak sokkot érzek. – Magadhoz ölelsz és azt mondod: – Pihenj Bogyóka! És ne kattogj túl sokat, majd én elmondom, amit tudnod kell, ne próbáld magadtól megfejteni a dolgokat. Gyakorlatozzunk egy kicsit azzal, hogy a lélegzés imádás, mit szólsz hozzá?- Megint huncut, pajkos tizenéves mosolyával nézel rám. Plusz végtelen szeretettel, de ezt részét még mindig nem tudom teljesen befogadni a tekintetednek.
– Szeretlek.
– Mindennél jobban szeretlek. Köszönöm, hogy megengeded magadnak, hogy megéld a velem való egységet. Élvezem minden percét veled. Szeretnék majd veled a mostról beszélni, de egyelőre inkább pihenj!