Jézus: … Azért volt olyan csodálatos, mert elhitted, hogy veled vagyok. Egy kicsit kevésbé erőlködtél azon, hogy kizárd azt a tényt, hogy én nagyon is közel vagyok.
– Tényleg ki tudom zárni?
– Naná, hogy ki tudod!
– Úgy is ki lehet zárni, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ne zárjam ki?
– Főleg akkor a leginkább! Emlékszel, amit mutattam neked, hogy ott állsz az ajtóban, mind a két kezed az ajtófélfán, elállod a teljes bejáratot, miközben kérdezed, hogy „de Jézus, miért nem jössz be? Gyere be!” Mindezalatt ott várok az ajtóban, csak épp tőled nem tudok bejönni. Talán ez a kép hasonlít legjobban ahhoz, amikor igyekszel közel lenni hozzám. Minden egyes arra irányuló cselekedettel, hogy közelebb hozd magadat hozzám, megtagadod azt az igazságot, hogy már közel vagy. Nem lehet egyszerre hinni valamiről, hogy már meg van, és küzdeni érte. Igen, tudom mire gondolsz. – nézel rám a szemed sarkából – A hit cselekedete… az abból indul ki, hogy már elérte, már az övé, és soha sem arra irányul, hogy megszerezze azt.