– Olyan jó, hogy ez a mai nap is a tied. Az egész. Köszönöm neked, ahogy megmutattad magadat délelőtt. Taníts meg engem abban élni, a folyamatos nyugalomban, a folyamatos megpihentségben. Állandóan a hetedik napban. Vicces, hogy a régi kijelentéseid most kezdenek érthetővé válni, amiket akkor mondtál, amikor még kicsit sem értettem azokat, mégis képes voltam meghallani, habár még egyáltalán nem voltam képes megérteni.
– Vajon mit is bizonyít ez? – és oldalba csípsz. – Talán én akkor is tudom az igazságot, amikor te még nem vagy képes felfogni azt? Talán az igazság nem változik attól függően, hogy mit hiszel? Csacsi, én akkor is élvezem a társaságodat, amikor éppen szenvedsz az igazság felismerésének hiányában. Nem csak annyira élvezem a társaságodat, amennyire te képes vagy élvezni az enyémet. Ez nem ilyen adok-veszek dolog. Én rettentően szeretek veled lógni és elképesztően élvezem, amikor te is képes vagy ezt élvezni szintén. Fantasztikus volt az a korszak veled, ami most lassan kezd lezárulni. Élveztem minden pillanatát. Az ószövetségi imádás korszaka számodra most fog véget érni. Én nagyon élveztem, hogy újra és újra nekikezdtél keresni engem, mint valami távoli, ugyanakkor megtalálható valamit. Az a kapcsolat, ami eddig volt neked velem, az az a kapcsolat, ami egy ószövetségi személynek is bármikor elérhető volt. Bármikor oda lehetett hozzám jönni, megbánni a bűnöket, kapcsolatot lehetett velem kezdeményezni, ami újra és újra elromlott, de vissza lehetett térni hozzám, és aki nagyon buzgó volt, az gyakran jött oda hozzám. Ilyen volt Dávid. Nem azért engedtem és akartam, hogy az ószövetségi szentek Isten kapcsolatára rálássatok, hogy legyen mit csodálni, hanem hogy érzékeljék a kontrasztot, hogy ez mennyire alacsonyabb rendű istenkapcsolat ahhoz képest, ami a megváltásban lehetséges nektek. Nem azért írták le a zsoltárokat, hogy arra vágyj, ami a zsoltárosnak volt velem. Dávidnak nem lehetett olyan kapcsolata velem, mint amilyen neked. Az én jelenlétemnek magasabb, gyakoribb megnyilvánulásait élte meg ugyan, mint a legtöbb ember, de ez csak annak köszönhető, hogy ő az ószövetségi kapcsolaton belül lehetséges mélységet sokkal jobban ismerte és engedte magának megtapasztalni, mint amilyen mélységet te megengedsz magadnak tapasztalni a végtelenből, holott te már nem egy külső Istenhez kapcsolódsz, hanem egy vagy Istennel. Tudom, mire gondolsz, amikor vágysz Dávid kapcsolatára velem. Én is vágyom arra, hogy hasonló valóságában tapasztald a jelenlétemet, mint Dávid. De nekem nem ez a célom veled. Arra vágyom, hogy együtt járjunk. Nem pusztán az a célom, hogy olyan legyél mint a bűneset előtt. Én sokkal többet végeztem el, mint a bűneset előtti állapot helyreállítását! Sokkal többet! Dávid és többi ószövetségi szent nem tehetett mást, mint a bűn kiiktatásával a kegyelmen keresztül visszatért egy ahhoz hasonló kapcsolathoz, mint ami az Édenben volt. Őnekik az Édenhez volt visszatérés a helyreállított kapcsolatban. Neked már nem! Nekik az első Ádámhoz volt visszatérés, neked az utolsó Ádámhoz van a visszatérés. Neked az a kapcsolat a lehetséges, ami nekem volt és van az Atyával. Neked az az ajándékod, hogy az én Atyával való kapcsolatomat élvezheted. Dávidék az első Ádám istenkapcsolatához akartak visszatérni. Azért mondtam, hogy Keresztelő János utolsó lesz az legkisebb Isten országában, holott ő volt a legnagyobb az Ószövetségi szentek közül. Értsd meg, egyikük sem élhette meg, hogy egy velem. Veled pedig onnan indul a kapcsolatunk, hogy egyek vagyunk, és úgy is ér véget! Ez a kezdete és ez a vége. Ezért mondtam, hogy én vagyok az Alfa és az Omega. Amikor azt látod célnak, ami Dávid élt velem, akkor lemaradsz az egészről, amit a kereszt jelent. Örökre egybeforrtunk. Az a kapcsolat, ami Dávidnak volt velem, azt bármely emberi lénynek lehetséges a történelem bármelyik pontján. Nem ez az én pazarló szeretetemnek legmagasabb kifejezése. Legvégső megnyilvánulása a szeretetemnek nem a velem való kapcsolat, hanem a velem való egység.
– Bocsáss meg, hogy olyan sokszor kívülállóként beszélek veled. Közeledek és kopogtatok nálad, mintha mindig rajtad kívül lennék.
– Közben már rég nem vagy kívülálló. Soha nem is voltál.