Gondoljátok csak meg: az Atya annyira szeret minket, hogy Isten gyermekeinek neveznek bennünket! De nemcsak így hívnak, hanem valóban azok is vagyunk!

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…

Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.

Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”.

„Ki ismeri és érti az Örökkévaló gondolatait, s tanácsot ki adhat neki?” Márpedig mi Krisztus gondolatai, szándékai és gondolkozásmódja szerint gondolkozunk.

Aki azonban az Úrhoz kapcsolódik, az szellemben egyesül vele.

Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket.

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.

Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.

Mert nyilvánvaló, hogy Krisztustól származó „levél” vagytok, amelyet ő bízott ránk. Ezt a levelet azonban nem tintával írták, hanem az élő Isten Szellemével, és nem kőtáblára,[a] hanem emberi szívekbe.

Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!

Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!

Maga az Örökkévaló megy előtted, veled lesz mindig, soha nem hagy cserben, sem el nem hagy! Ezért ne félj, se ne ijedj meg semmitől!”

Az Örökkévaló Isten hajlékod
és menedéked,
örök karja felkarol
és megtart téged.
Ellenséged szétszórja előtted,

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Az Atya annyira szeretett bennünket, hogy Krisztusban már a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy bennünket a saját népévé tegyen, akik az ő szemében szentek és tökéletesek.

Szeretetétől indíttatva előre elhatározta, hogy Jézus Krisztus által a saját gyermekeivé fogad bennünket. Igen, ezt akarta, mert így tetszett neki.

Ezért ti sem vagytok már többé idegenek, hanem polgártársai Isten népének és tagjai Isten nagy családjának.

Sőt, mivel Jézus Krisztus részei vagyunk, vele együtt feltámasztott a halálból, és vele együtt a mennyei helyekre ültetett bennünket.

Ennek megfelelően hagyjátok el a korábbi gonosz életmódotokat, és vessétek le a régi emberi természetet, amely már teljesen megromlott a saját rossz irányba vezető vágyai miatt. 23 Teljesen újítsátok meg a gondolkozásotokat, 24 és öltsétek fel az „új embert”, akit Isten úgy teremtett, hogy őhozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen.

…és öltsétek fel az „új embert”, akit Isten úgy teremtett, hogy őhozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen.

Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.

És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!

Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.

Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:

Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!

Új szívet adok nektek, új szellemet öntök belétek, kőszívetek helyére hús-szívet helyezek.

A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondom neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt, győzelmes jobbommal támogatlak.

Kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek…

Lásd, Sion, tenyerembe véstem képedet szüntelen szemem előtt tartalak.

Ujjongva örvendezek az Örökkévalóban, lelkem ujjong Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett, az igazságosság palástjával vett körül, mint vőlegényt, kire a papok fejdíszét teszik, mint menyasszonyt, akit ékszereivel ékesítenek.

És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. Nem neveznek többé elhagyatottnak… hanem így hívnak: én gyönyörűségem… mert az Úr gyönyörködik benned…

Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te! Olyanok vagyunk a kezedben, mint fazekas korongján az agyag.
Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!

…mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!

Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket dicsőséges gazdagsága szerint, ha a Krisztus Jézusban éltek.

Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.

Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.

…én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!

Ezentúl már nem szolgák vagytok, mert a szolga nem tudja, hogy az ura mit és miért tesz. Mostantól fogva a barátaim vagytok, mert mindent elmondtam és megmutattam nektek, amit az Atyától hallottam és tanultam!

Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.

„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek téged. Még meg sem születtél, én már különválasztottalak magamnak, hogy a nemzetek prófétája legyél.”

Hiszen én jól tudom, mit tervezek a számotokra — mondja az Örökkévaló —, s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szántam nektek, amelyben jót várhattok.

A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.

Hiszen meghaltatok, az új életetek pedig Krisztussal együtt Istenben van elrejtve.

Ti azonban már levetkőztétek azt a régi természetet, és annak szokásait. Viszont felöltöztétek az „új embert”, aki állandóan megújul, és így egyre inkább hasonlít Teremtőjéhez, Istenhez, és egyre jobban megismeri őt.

Figyeljétek meg az égi madarakat! Nem vetnek, nem aratnak, élelmet sem gyűjtenek magtárba — Mennyei Atyátok mégis táplálja őket. Ti azonban sokkal értékesebbek vagytok, mint a madarak!

Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztatás azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,

Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!”

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,

sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!

Tudjuk, hogy a régi emberi természetünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettünk, és többé ne legyünk a bűn rabszolgái.

Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.

Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.

Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.

Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.

Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.

kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.

Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.

Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!

Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.

Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!

Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?

Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,

Várva vártam az Örökkévalót,
s ő lehajolt hozzám,
meghallotta segélykiáltásomat.

Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból,
kihúzott a sárból,
sziklára állított,
megerősítette lépteimet.

Új éneket adott számba:
Istenünk dicséretét.

Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!

Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj.

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen

nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,

kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.

Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.

Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!

Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.

Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,

sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.

Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.

A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.