Szióka!
Ma írtam egy tesónőnek és ez lett belőle. Úgy érzem osszam meg veletek. 🙂
Amit az Úr nyit ki ajtót, annak nincs hátulütője, főleg nem olyan ami rombol (szétszedi a családot stb). Szóval, ha az Úr most akarja beteljesíteni, amit ígért, akkor majd nyít Ő kapukat és nem nekünk kell feszegetni a zárt ajtókat vagy erővel berugni azokat. Amit az Úr nyit ki az egész egyszerűen csak úgy nyitva van, nem kell küzdeni érte, csak be kell sétálni rajta. Nem szabad belemenni, hogy mi magunk próbáljuk beteljesíteni az Úr igéreteit. Ezt csinálta Ábrahám is, amikor türelmetlen volt és nem várta ki amíg az Úr lépett és adott neki gyereket, hanem inkább megoldotta saját maga. És nem lett annyira jó vége. Isten amikor ad egy igéretet, akkor Ő csak azért mondja el, hogy tudjuk, h mit fog Ő (és szigorúan csak Ő, és nem a mi trükközésünk) elvégezni. Nem azért adja az igéreteit, hogy magunk kiokoskodjuk, hogy hogyan lehetne megcsinálni.
Légy csendben (nyugalomban, várakozásban), és (csak egyszerűen) tudd, hogy én vagyok az Úr. Ez van a zsoltárokban. Egyszerűen Isten munkáját nem kell kivenni az Ő kezéből. Az az Ő munkája, amit Ő végez. Sokszor nem csak azért tapasztalunk nehézséget, mert az ellenség támad, hanem azért mert magunk igyekszünk azon, amit az Úr el akarna végezni helyettünk.
A jelenésekben az van, h : Adok eléd a nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat. Nos, ha nincs előtted nyitott ajtó, akkor ne döngesd és ne pánikolj, h miért nem nyílik ki. Amit az Úr nyit ki, azt észre fogod venni, mert mind a két szárnya tárva nyitva lesz a kapunak, anélkül, hogy egyet is kopogtál volna rajta. Várd meg, amíg az Úr nyit ajtót. Azt mondja az Úr a Mózesnek, hogy én megyek előtted. Vagyis nem nekünk kell elől menni. Vagyis az Úr megy elől, mi meg észrevesszük, hogy merre jár és megyünk a nyomában. Ott már ki van taposva az ösvény, ahol engedtük, hogy Ő menjen előttünk. Nem nekünk kell sérülések árán ösvényt törni magunknak.
Nem nagy kijelentés, de ez így van. Az a nyitott ajtó, ami nyitva van. Nem az a nyitott ajtó, amit mi kifeszegetünk meg betörünk magunknak. Ha ezt teszük, akkor nem kell csodálkozni, hogy az ajtó túloldalán nem az igéret beteljesedésével találkozunk, hanem az erölködésünk gyümölcsével és csalódunk, mert az Úr nem ezt mondta nekünk, hogy ez így fog kinézni. És tényleg nem ezt momdta, csak leszedtük zölden a paradicsomot és nem olyan finom még. Nem lehet hamarabb birtokba venni az ígéret földjét, minthogy odaérnénk. Istent nem lehet siettetni. Meg lehet próbálni, de akkor kevesebbel kell beérjük, mint amit Ő eredetileg nekünk szánt.
Csak mert az Ő ajándékai, Tőle származnak. Kizárólag. Nem kiegészítve a saját erőfeszítéseinkkel.
Minden jó ajándék Tőle jön. Szóval, amikor valami a mi igyekezetünkből jön, az nem jó. Soha nem lesz jó. És pláne nem lesz ajándék. Mert az az ajándék lényege, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül Jézus kezünkbe nyom valamit. Szóval könnyű felismerni, hogyha valami az Atyától van. Mert az mindig egy ajándék. Valami amiért nem mi kapálóztunk és mégis a miénk.