Szorosan foglak. Az elképesztő sebesség megrémít, de aztán leesik, hogy veled vagyok. Hova is eshetnék? Mindenesetre jó beléd csimpaszkodni. Belefúrom a lábaimat a tollaidba. Puha és meleg. A szárnycsapások felkavarják a levegőt, én mégis csak annyit érzek belőle, hogy simogatja az arcomat a szellő. De érzékelem a sebességet is. Mintha lelassulnánk. Kicsi zöld formák rajzolódnak ki a felhők alól. Fogalmam sincs milyen magasan vagyok, lehet csak kis szélfújta lankák ezek. Vagy a világ legnagyobb hegyei? Nem látszik innen. Nem is annyira számít. Mi jóval fölöttük vagyunk, az az egy fix. Átkarolom a nyakadat. Olyan otthonosan érzem magam, ahogy belefúrom a karjaimat is a tollak alá. Majd az arcomat. Szinte kedvem lenne teljesen belebújni és ottmaradni. Egy pillanatra még a repülést is elfelejtem. Vagyis egy időre. Mire eszmélek, már teljesen máshol járunk. Valami fényes felé tarthatunk, mert alig tudom kinyitni a szemem.

Above the mountains
I’m holding you tight. The amazing speed scares me. Then I got it. Where could I fall? Anyway, it feels good to cling to you. I’m placing my foot under your feathers. Soft and warm. The wings stir the air but all I can feel is the breeze touching my face. Still, I feel the speed. It’s like we’re slowing down. Small green shapes appear under the clouds. I have no idea how high I am now. Maybe these are only wind-blown hills. Or the biggest mountains in the world? You can’t see it from here. It doesn’t matter that much either. We are well above them, that’s for sure. I put my arms around your neck. I feel so at home having my hands under your feathers. Then I am pushing my face there as well. I feel like going under it altogether. For a moment I forget about flying. Rather for a while. By the time I come to my mind, we’re at a completely different place. We must be approaching something dazzling shiny as I can barely open my eyes.