Valamikor 16 nyara lehetett. Kőbányai kis albimba kuksoltam. Kint tombolt a napsütés, de abban az évszakban eléggé ritkán láttam.
Ha nem tudtam a fél napot az veled tölteni legalább, az egy semmirekellő napnak volt elkönyvelve. Nem tudom, hogy mik történtek ekkoriban velem. Arra emlékszem, hogy éjjelente a barátokkal kószáltunk a városban és dicsiztünk. Nappal pedig nem keltem ki az ágyból. Szép lassan elrohadtak a gyümölcsök a hűtőben. Messze volt a konyha ahhoz, hogy megszakítsam ezt az együttlétet veled.
Valamelyik ilyen délután jártam itt. Volt egy kedvenc dalom, az volt a címe, hogy Like a star. Egy párszor meghallgattam, amikor eszembe jutott, hogy nem is lenne rossz egy csillagos éjszakán sétálni egyet veled a természetben. Vagy még jobb lenne repkedni az űrben a galaxisok között. Azon a környéken mindkét felvetés egyenlően valószínűtlen volt egyébként. Szóval visszafeküdtem.
Mi lenne, ha elképzelném?!
Csodás délutánt töltöttünk a csillagok között. A kőbányai lepukkant lakásban bent.
Vagyis kint.
Out
It may have been the summer of ‘16. I was locked in my rented room in Kőbánya. The sun was shining outside but I could rarely see it in that season.
If I couldn’t spend at least half a day with you, it was considered a wasted day. I don’t know what happened to me at this time. I can only remember hanging out with friends every night, walking around the town and worship. During the day I didn’t get out of the bed. The fruits got rotten in the fridge one by one slowly. The kitchen was too far away to interrupt our fellowship.
I was here on one of these afternoons. I had a favorite song called Like a Star at this time. I listened to it a few times. Then it came to mind how cool it would be to take a walk with you on a star-lit night in nature. Or flying through space between galaxies would be even better. In that neighborhood, both ideas were equally unlikely to come true. So I laid down again.
What if I imagined it?!
We spent a wonderful afternoon among the stars. In the rundown flat in Kőbánya. Inside. And out.