Beszélgetés egy tesóval az elmemegújításról, a hazugság rendszereinek lebontásáról és az új teremtésről. Annyira jó dolgokat hozott fel Szent Szellem, hogy gondoltam megosztom veletek is. Részlet. 🙂
-Tesó, az a jó hírem van, hogy nincs semmi gond. El lehet kezdeni tudatosan másképp gondolkodni magadról. Eleinte nagyon természetellenes és béna lesz, aztán rá fogsz kattanni.
-Így szoktam, de aztán szembe jövök magammal.
-Köszönj neki! De csak 2 méterről! 😊
-De rajta vagyok a projekten.
-Ha nem egy villámcsapásra állít mindent helyre az Úr, akkor ez az út marad. Eldönteni, hogy merre nem és aztán rémesen tudatosan kiirtani minden hazugságot. Tudom, hogy az eleje nagyon nehéz. Szinte rosszabb, mint maradni a régi megszokott hazugságokkal, de hosszú távon nagyon megéri.
-Az a mondás, hogy már régóta jó az irány, csak lassúnak tartom.
Már egész oké leszek nyugdíjas koromra, de néha „bosszantó”, hogy én oda fogok megérkezni, ahonnan más indul 😛
Lehet ez is hazugság…
Meg ugye nem méregetünk.
Valamint az is hozzátartozik a dologhoz, hogy az utóbbi 2 évben több csoda történ általam, mint előtte az egész életemben
Ezt se hagyjuk ki az egyenletből.
-Tesó, te tök rendben vagy. Az egész folyamat, amiben vagy, az teljesen oké. Az Úr látja, nem sietteti. De nem is mondja, hogy kell nekem még 10 év. Ahogy neked kedved szottyan egy egy hazugságot elereszteni, úgy haladni fog az ügy. Az Úr vállalja a garanciát, befejezi, amit elkezdett. Nyugi! Nyilván a gyógyulási folyamat nem más, mint ráébredni, hogy az a probléma, amiről azt hittem, hogy van, azért be is korlátozott, az igazából nincs is. De ez utólag látványos igazán. Most menjél azzal a lépéssel tovább, amit épp eléd kerül.
-Legyen igazad!
Szokott.
Rendre rájövök.
…..
-Azt gondolom, hogy az fog történni, hogy még inkább „megutálod” ezeket a hazugságokat. Vannak olyan részei ennek a hazugságcsomagnak, amik viszonylag kényelmesek, vagy olyan megnyugtatóan otthonosak, még ha be is korlátoznak, valamennyire szereted őket. Szóval lesz egy pár olyan hazugság, amit le fog előtted leplezni az Úr, és az első lépés az az lesz, hogy elkezdesz undorodni tőle. Nem mintha ez lenne a cél. de egy lépés afelé, hogy ne akarj velük együttműködni. Mert egy kicsit a barátoddá vált egy pár hazugság. Nem tudom, érted-e, hogy mire gondolok. De ilyen se-veled-se-nélküled-kapcsolat alakult ki velük. Már annyira az életed része, hogy fogalmad sincs mit gondolj, vagy csinálj helyette. És ez nem baj. Kicsit olyan, mint amikor kihúznak egy rossz fogat és szokatlan, hogy nincs ott. Vagy amikor tönkremegy a papucsod és hiába volt már használhatatlan, még mindig a régi után sóhajtozol, amikor megveszed az újat, mert az milyen kényelmes volt.
-Teljesen jól látod.
-Isten szeretné leleplezni ezeket az úgymond kényelmes hazugságokat, amikkel egy kicsit ilyen szimbiózisban élsz. Nem túl előnyös együttélésben, mert azért szenvedsz is tőlük, de valamilyen megszokottság vagy biztonságérzetet adnak. És ebből nehéz kilépni, mert amikor még valahol kicsit szeretsz egy hazugságot, akkor nagyon nehéz felszámolni. Amikor megpróbálnád kirakni, akkor visszadumál, hogy „azért mi egész jól megvagyunk, tudod mi mindent köszönhetsz nekem?”
-A gondom, hogy saját magam miatt nem látom a hazugságot.
-Szóval amikor eldöntöd, hogy te már vissza nem mész, csak előre, ha beledöglesz is, (ez egy fontos pont, aligha megúszható ) akkor a következő lépés az az, hogy Isten elvégzi benned., hogy rá se bírj nézni. Hogy lásd, hogy mennyire nem a barátod egy kicsit sem és, hogy egy percet sem akarsz vele élni többé. Kicsit hajaz valami törvényes szentség tanításra, amit most írok, de kell, hogy megutáld. Nem úgy, hogy “jaj, tudom, h ez nem jó”, hanem úgy, hogy “én ezzel nem fogok együtt élni többet!” Ha az egész életem ennek a kipaterolásával telne, akkor sem fogok valami megtűrős szövetséget kialakítani, ahol ő ad valami kis jutalmat, én pedig hagyom, hogy korlátozzon egy életen át.
Nálam ez mai napig nagyon zajlik. Isten rámutat egészen élhető gondolkodási sémákra és elmagyarázza, hogy mennyire démonikusak. Nem azért, hogy beparázzak, vagy hányva szabaduljak, hanem, hogy ráébredjek, ez mennyire nem én vagyok. Ha én szent vagyok és tökéletes, akkor miért tartok fent egy ilyen kiszipolyozó kapcsolatot, vagy leszállópályát a démonoknak a fejemben?
Szóval néha az Úr a vagy-vagy-ot állítja elém. “Figyu, ha ez vagy, aki vagy, amit már százszor elmondtam, akkor ennek a démonikus mocsoknak nincs helye benned.” Ennyi. Keménynek hangzik, de amikor tudod, hogy nem neked kell kimosni magadat ebből, vagy ezt az összeférhetetlenséget feloldanod, akkor ez nem kárhoztató. Ez nem én vagyok, tehát nem is fogok így élni. Nem miattam, hanem Jézus miatt. És pont. Ebből nem engedek!
Szóval én most már kérem, hogy szembesítsen az Úr és végezze el, hogy undorodjak az összes olyan gondolkodásmódtól, ami nem az új teremtés. Mert nem akarok velük barátkozni. akkor sem, ha már az oviban is ők voltak a játszópajtik. Nem érdekel, hogy mi az alapjuk vagy kiindulópontjuk, vagy hogy mennyire nem tudom, hogy hogyan éljek nélkülük vagy mit tegyek a helyükre.
Nem érdekel, ha nem látom át, hogy hol jött be és miért. Nem kompatibilis az új teremtéssel, úgyhogy vége! És nem érdekel a szakadék aközött, amit élek, meg amit hiszek. Nem fogom lejjebb hozni a lécet csak azért, hogy ne legyen akkora a szakadék köztük. Kénytelen lesz a tapasztalatom felzárkózni ahhoz, amit hiszek.
De ha ez nem történne meg soha, (ami kizárt, de ha így lenne,) akkor sem fogok többé démonokkal élni szövetségben.
Szóval sokszor azért nem akarunk szembesülni a fejünkben lévő hazugság rendszerekkel, mert félünk, hogy akkor még jobban utálni vagy kárhoztatni fogjuk magunkat, vagy úgy érezni, hogy reménytelenül nagyon távol vagyunk. De jó szembesülni, amikor tudod, hogy ez egy elintézett ügy.
Jó tudni, hogy ki nem vagy, amikor már kezd kivilágosodni, hogy ki vagy.
Mert ilyenkor az ördög azt mondja, hogy “persze, persze szabad vagy, de! Igen, új teremtés vagy, de azért néha néha, tudod…” De ebben semmi kompromisszumot nem lehet kötni. Nem, mert nem! A “de” utáni rész az többé nem érdekel, mi soha többet nem tartozunk össze. Egyébként sem tartoztunk, de most már a fejemben sem. És ha napi 100-szor kell magam erre emlékeztetni, akkor ez lesz, mert többé nem fogok semmilyen szövetségbe belesüppedni veled.