Ocsmány egy idő van.
Nem baj.
Legalább több egy okkal, hogy belefurjam arcomat a tollaid közé.
Nem értek semmit.
Sebaj.
Úgyis túl nagy a köd, hogy bármit is átlássak. Inkább maradok a hátadon.
Mindent elnyom a szürkeség.
Semmi gond.
Magamtól napsütésben sem tudok repülni, nemhogy viharban.
Fönt vagyok veled.
Itt nincs zűr.
Körülölelem a nyakadat. Szállhatunk tovább. Lent most úgysem olyan kellemes.
Hideg van és homály.
Nem zavar.
A tollak között érezni a melegséget. Mi az egész fölött vagyunk.
Hegyek, jég, tenger.
Itt nem fáj.
Sőt! Kifejezetten szép ebből a magasságból. Lebegünk csendben.

Flight
What an ugly weather!
No problem.
It’s just one more reason to bury my face into your feathers.
I don’t understand anything.
Never mind.
The fog is too dense anyway to see through. I’d rather stay on your back.
Everything is suppressed by greyness.
No worries.
I can’t even fly on my own when it’s clear, let alone in a storm.
I’m with you above.
No trouble here.
I wrap my arms around your neck. We keep on flying. It’s not so nice down there anyway.
This day is cold and dim.
I don’t mind.
Feel the warmth between the feathers. We are above it all.
Mountains, ice, sea.
It doesn’t bother me.
What’s more! They’re especially beautiful from this height. We’re floating in silence.