/elmélkedés a hanyatt fekve a Városligetből/
A gyepen lustálkodva arra jöttem rá, hogy ahhoz, hogy lebarnuljak a következő tényezők szükségesek: Nap jelenléte, az én jelenlétem, valamint, hogy ne legyen köztem és a napsugarak között semmilyen felület, ami megakadályozná, hogy a sugarak elérjék a bőrömet. Ki kell tennem magam annak a napsütésnek, ami folyamatosan mindenhol elérhető, ahol épp nem vetül rám egy másik tárgy árnyéka. Szóval, ha nem rejtőzök el előle, vagy valamilyen eszközzel (pl: napernyő, kalap) nem zárom el a bőrfelületet a sugárzás elől, akkor automatikusan napozok, ha akarok, ha nem.
Tehát ahhoz, hogy arcom lebarnuljon, csak annyi szükséges, hogy a Nap felé fordítsam azt. Ha eltakarom, ha hátat fordítok, akkor habár tapasztalom az égitest melegét vagy a fényét, de nem fogok lebarnulni, mert ahhoz közvetlenül érniük kell a sugaraknak a bőrömet.
Fontos a nyugalom. Amikor össze-vissza mozgok, óvatlanul is elfordulok a Naptól és akkor már szemből érnek a sugarak, megváltozik a beesési szög, emiatt sokkal lassabban barnulok.
Ha már minden tényező adott, az első dolog, amit tapasztalni fogok a Nap felé fordulva, az óriási vakító fény. Ez első alkalmakkor zavaró lehet, hiszen utána egy jó ideig képtelen vagyok bármi mást kivenni a környezetemből. Ha ekkor eltakarom az arcomat, akkor azzal le is mondtam a barnaságról.
Amikor hozzászokott a szemem ehhez a fényárhoz és már csak a fehér ragyogást látom, a következő tapasztalat a hő lesz. Először kellemesen átmelegíti a testemet, de perceken belül elkezd perzselni. Ekkor szintén nagy a kísértés, hogy elrejtsem az arcomat vagy árnyékba vonuljak. Ilyenkor ne feledjük, hogy ha maradandó változást szeretnénk bőrszínünkön, nem engedhetünk ennek.
A kitartó napozó ilyenkor lép a következő szakaszba. Ilyenkor határozottan ég a bőr. A kellemes melegség fájdalomba csap át. Ha ilyenkor tovább marad az ember ebben az állapotban, garantáltan mindenki számára látható, hosszantartó következményei lesznek.
Ha relatíve gyakran ismétli ezt az ember, a kellemetlen szakasz egyre később jelentkezik, vagy egyáltalán nem. Amikor jelentkezik a fájdalom, akkor is sokkal jobban viseli azt, sőt, egy bizonyos számú napozás után kifejezetten élvezni kezdi ezt a folyamatot.
A napozás sikeressége tehát egy sor tényezőtől függhet, de a kint töltött idő, a sugarak beesési szöge és rendszeresség a legmeghatározóbbak. Mindegyik faktortól fontosabb, hogy a barnítani kívánt felület közvetlenül találkozzon a Nap erejével. Ezek közül bármelyiket figyelembe veszi az ember, biztosítható, hogy maradandó és látványos nyoma lesz az arcán annak, hogy kitette magát a napsütésnek.