Egy ideje már a víz felszínén uszogatok. Hol nekirugaszkodok, hol csak engedem, hogy tartson a víztükör. Úgy látszik, most sokáig kedved van itt lenni. A tenger egy kicsit jeges, ennek ellenére jólesik kavargatni a kezemmel. Olyan édesen csillog, mintha tele lenne kis áttetsző kristályokkal. Csak gyönyörködni ebben a vízfelszínben csodás megtapasztalás. Nézem a végtelen mélységet magam alatt és lebegek. Érzem, hogy egyre közelebb sodródok a túlparthoz. Egyre sűrűsödik a fehér felhő, már nehezebb kivenni a kékesen villanó hullámokat körülöttem. A gomolygó fehérben egy város tornyai tűnnek elő. Hivogatóan integetnek felém. Megérkeztünk.

That city
I’ve been swimming in this water for a while. Every now and then I go ahead, at other times I just let the surface of the water hold me. It looks like you want to be here for a long time now. The sea is a bit icy, still, it feels great to stir it with my hands. It shines so sweetly as if it was full of small translucent crystals. Just watching these waves would be a wonderful experience. I’m looking at the infinite depth below me. I’m floating. I feel like I’m drifting closer and closer to the other side. The white cloud was thickening, it was getting harder to sense the bluish glow of waves around me. In the whirling white, towers of a city are emerging. They are waving with invitation to me. We’ve arrived.