Egyre teljesíthetőbb feltételeket szabsz a jelenlétemnek. Örülsz is neki, mert felszabadító. Nem kell 2 órát várni, elég csak rám nézni egy pillanatra stb. Ez mind jó. De mi van ha azt mondom, hogy nincs feltétel egyáltalán?

You’re setting conditions of my presence that are easier to meet. And you are happy about it because it’s liberating. You don’t need to wait for 2 hours, it’s enough to turn your face toward me for a minute. This is all good. But what if there are no conditions at all?