Megkérdezett egy kedves tesónő, hogy hogyan szoktam Istennel lenni, illtve mit javaslok az Istennel töltött időhöz.Ez jött ki belőle. Úgy éreztem megosztom veletek is. 🙂
Igen, én is sokat dicsőítek, de nem módszereken múlik ez. Épp azt csinálom Jézussal, amihez kedvem van. Van, hogy sétálni megyünk. Vagy videókat nézünk. Vagy csak csendben ülünk. Van, hogy vitatkozunk teológiai kérdésekről, vagy csak butaságokon nevetgélünk. Kérdezgetjük egymást mindenféléről, a legkomolyabb dolgoktól odáig, hogy melyik a kedvenc fagyija. Ez egy kapcsolat. Pont olyan, mint egy emberrel. Csak Ő nyílván több annál. De az ismerkedés folymata eléggé hasonló. Ahogy már többet lógtatok együtt, egyre merészebb kérdéseket lehet feltenni. Ez ennyire egyszerű. De nem kell az együtt töltött időnek különösebben hasznosnak lennie. Lehet együtt unatkozni is. Esőcseppek kopogását hallgatni. Vagy lehet neki hisztizni is. Közismerten elég türelmesen kezeli az ilyen helyzeteket. 😀
Szóval amikor Vele vagy, akkor nem kell semmit sem tegyél. Mert azzal, hogy figyelmet szántál arra, hogy megéld Őt, már meg is történt az, ami közösséghez szükséges. Együtt vagytok. Nem kell semminek sem történni ehhez. Jó a dics, a tánc, az olvasás, a nyelvekenszólás vagy akármi, amiben megéljük Istent. De egyik sem tuti módszer. Mert Ő nem egy gép, hanem egy személy. Bedobok 2 óra imát, kijön 3 deka kenet. 😃 Ha módszeresen közeledünk hozzá, könnyen lemeradunk Róla. Ő csak velünk akar járni-kelni. Kb mint Ádámmal a kertben.
Semmi extra. Nem kell dicsőítő alkalom hozzá, sem semmilyen érzés. Ő mindig ott van. Ha te is ott vagy, főleg az elmédben, figyelmedben, akkor együtt vagytok. Lehetetlen nem Vele lenni, mert elválasztahatatlanul egy veled a kereszt óta. Ha odafigyelsz Rá, már közösségben is vagytok. Mert Ő végig ott volt, és arra várt, hogy te is bekapcsolódj ebbe a közösségbe és ne csak az Ő oldaláról valósuljon meg az együtt levés. 🙂 Szóval pofon egyszerű. Csak juttasd eszedbe, hogy együtt vagytok, és együtt vagytok. Addig is együtt voltatok, csakhogy te az elmédben máshol jártál, ezért nem tudtad megélni ezt a kapcsolatot. Ezért amikor úgy döntesz, hogy meg akarod élni ezt 2000 éve fenálló kapcsolatot, akkor csak annyit tehetsz, hogy nem menekülsz az elmédben máshová, nem figyelsz más dolgokra. Ekkor automatikusan ráébredsz, hogy együtt vagytok. Sokszor ilyenkor nagy átélése van az embernek, és emlegeti egy darabig, hogy milyen jól sikerült Istennel lenni. Megpróbálja leutánozni, újra átélni, lemásolni a múlkori tetteket, hátha azok hasonlóan jó átéléshez vezetnek. De az zsákutca. Ő mindig máshogy jelenik meg. És ezt engednünk kell neki. Ha ragaszkodunk ez elképzelésünkhöz, könnyen lemaradunk arról a formájáról, ahogyan éppen akkor jönni szeretne.
Kettőtök kapcsolata egy folyamatos és automatikus dolog a kereszten történt egyesülésetek óta. A dicsőítésben, imában azért találkozunk vele, mert olyankor nem menekülünk annyira el más gondolatokba Tőle. De önmagukban ezek a dolgok nem varázseszközök, attól, hogy imádkozom még nem biztos, hogy a nem menekülök aggódásba vagy bármi felesleges gondolatban. Ugyanakkor fogmosás közben is lehet a szívem abban az állapotban, hogy tudom, hogy együtt vagyunk. Nagyon egyzerű. Túl egyszerű. Annyira egyzerű, hogy újra meg újra túlszaladok rajta és lemaradok róla. Miközben Jézus végig ott ül és élvezi a társaságomat. Csak az a kérdés én élvezem-e az övét?