Azért annyira nem kell meglepődni. Ugyancsak gyakori az ilyen. Hány nagyra becsült vezetőt láttunk már egyik napról a másikra elbukni? Minden hétre jut egy ilyen botrány. Az előzőek sem voltak sokkal jobbak nála, valljuk be! Elég kihívás az újságíróknak változatos szalagcímeket gyártani szenzációt taglaló cikkek tömkelegéhez. “Még egy elismert vezéregyéniség jó hírére került folt”, vagy “Követők sokkhatás alatt állnak, az elöljáró éveken át rejtett élete napvilágra került”. Ez egy hétköznapi dolog szinte. De hát, hogy éppen ő? Olyan nagyra van azzal, hogy Isten az élete értelme. Hány nótát írt erről? Az egész nép ezeket fújta, hogy a zenei fesztiválokat ne is említsük. Ezerszer láthattuk az országos rendezvényeken, ahogy elérzékenyülve előadta ezeket a slágereit. Hogy odavolt érte mindenki! Mekkora csődület volt a kapuk előtt! Órákkal hamarabb kellett érkezni, ha jó helyet akart kapni az ember. Mennyi feldolgozás készült az alkotásairól! Minden idők legnagyobb művésze. Mégis akkorát bukni! Ilyen magasról? Bele se gondolt, hogy hányan követték? Milyen példát mutat a rajongóknak? Majd nem csodálkozok, ha közülük többen is arra jutnak, hogy ha ő megtehette akkor, az nem is olyan óriási baj. Nem szeretnék lehangoló lenni, de könnyen meglehet, hogy ez a a fajta erkölcstelenség egy egész mozgalommá válik miatta. Elszeretni más nőjét… Nem mintha most történt volna először ilyen a történelemben. Csak hát pont ő? Aki olyan fennkölten hangoztatta, hogy az Úr útjain akar járni. Hát most aztán jól bemutatta, hogy milyen az istenfélő férfi! Otthon lustálkodik, míg mások az életüket áldozzák. Közben meg elcsábítja a barátja feleségét:.. Ilyenek ezek a mai nagy isten emberei. Hol kerék, hol talp. Egyik nap még őrülten táncolnak egy nemzet szeme láttára, másnap meg szeretőt szereznek.
Szerintem mindig baj volt azzal az emberrel. Milyen őrjöngést vágott már le a legutóbbi ünnepen? A legaljával együtt bolondozott. Teljesen kivetkőzve önmagából. Emlékszel? Jaj, meg amikor tavaly előtt, amikor az a történelmi banzáj volt… Tudod. Eksztázisban vonaglott, mint egy háborodott, gátlástalanul őrjöngve. Az sem volt éppen egy kifejezetten tekintélyes pillanata. Felesége is megszólta ezért. Azt hallottam az egyik alkalmazottjától, amikor bizalmasan beszéltünk. Meg is értem. Így illik viselkedni annak, akire egy ország felnéz? Nem gondolnám! Na, mindegy is. Egy kis bolondozás belefér talán. Bár azért ez az orbitális magamutogatás nem éppen valami alázatos szívre utal. Neki feltétlen be kellett bizonyítania az egész világnak, hogy mennyire szellemi?! Nemhogy bezárná még az ablakát is, amikor imádkozik. Senki másra nem tartozik az, csak rá meg Istenre. Nem titok, ő egy ilyen fennhéjázó alak volt azért korábban is. De nem sejtette senki, hogy ez nem csak egyszerű hiúság. Arról nem is beszélve, hogy mennyit költött arra a bizonyos ünnepre! Vannak ismerőseim az adminisztrációnál. Evés-ivás, tobzódás. Szinte patakok folytak a tereken. Vörös árban úszott az utca.
Na, azért ez sem vall valami kiegyensúlyozott személyiségre. Persze az is benne van, hogy fiatal korában sokat bántotta a felettese. Szerintem máig nem dolgozta fel. Látszik is rajta. Valami elgurulhatott nála akkoriban. Na de a legutóbbi húzása! Ez nem valami aprócska jellemhiba. Nem lehet csak úgy elsiklani fölötte, ha komolyan vesszük az írásokat. Ez gonoszság. És a bűnt bűnnek kell nevezni. Az erkölcstelenség melegágya, amikor még csak felelősségre sem vonjuk ilyenkor az illetőt. Azért mégiscsak a legtekintélyesebb vezető! Nem akárkicsoda. Mert még ha egy átlagember csinál ilyet… Biztosíthatlak, nem fogom engedni, hogy szó nélkül hagyja ezt a közösség, vagy egy kis ejnye-bejnyével intézze el. Mert már egy párszor elkövettük ezt a hibát, aztán mi lett belőle?! Katasztrófa! Jobb elejét venni a dolognak. Néhány könnycsepp meg bocsánatkérés után megsimogatni, hogy jól van, semmi baj, Spongyát rá! Aztán csodálkozunk, hogy a gyermekeink azt sem tudják mi a jó és mi a rossz, mert ilyen kétes életű példaképeket állítunk eléjük.
Túlzások, hiúság, magamutogatás és szellemieskedés. Ezek nem oly meglepőek, ha már ekkora vagyonra és hatalomra tesz szert az ember. De hogy teherbe ejtse azt az asszonyt! Mégis milyen magaviselet ez? Hol van az Úr törvényeinek való engedelmesség? A szentség és a példamutatás? Amikor bezzeg a hír kezdett volna kiszivárogni, hogy az egy éjszakára hazavitt nő állapotos, jól megrémült azért ő is. Úgy járja, ő tervelte ki, hogy elteszi a férjet láb alól.
Persze. Hogy ne legyen még nagyobb botrány. Hát ez sem igazán sikerült a szerencsétlennek. Ha már benne van az ember a slamasztikában, nem könnyű kimászni. Levonhatjuk a tanulságot ebből: így jár, aki vétkezik és ellenszegül az Úr törvényének. Mózes is megmondta.
A lényeg, hogy hiába halt meg “véletlen” a fiatalasszony férje, a mi világhírű dicsőítőnk nem úszta meg szárazon. Eléggé hamar kiderült az ügy. Még maga Isten is küldött neki egy figyelmeztetést, ha jól hallottam. Sejteni lehet, hogy a mellette álló elit is alaposan megfedte aztán ezért. Állítólag összekapta magát egy kicsit. Megbánta. Vagy valami ilyesmi. Ki tudja, hogy mennyire szívből volt az. Na persze, ilyenkor menti az ember, ami menthető. Én is azt tenném. Mondjuk, én sosem kerülnék ilyen helyzetbe. Ennél sokkal apróbb bűnt sem engedek én meg magamnak. Ha istenfélőnek tartom magam, ez a minimum, hogy szentül élek, nem? Hát dehogynem! Na, de mégis milyen ember az ilyen? A saját barátjával ezt tenni? Megalázni a feleségét ország-világ előtt? Hát rendkívüli dicsőítő, mondhatom! Még a 10 parancsolat betartása sem jött neki össze. Sok egyszerű polgárnak magától értetődő, hogy nem követ el házasságtörést. Ez van. Nincs mit tenni. Hiába tartotta mindenki olyan különleges felkentnek, most napvilágra került, hogy mennyire elég ez a nagy kenet. Elbukott a második kanyarnál. Nem sokat ér, úgy tűnik, ez a látványos lelkesedés Isten iránt. Gyönyörű, érzelgős művek. Sírás és szenvedély. Kiváló komponálás, kézműves hangszerek. Aztán csak egy szép alkatú nő kell és vége a dalnak. Szó szerint. Egy biztos, örökre elvesztette a tekintélyét a szememben. Nekem ne énekelgessen Istenről, miközben vér tapad a kezéhez!
Hát igen. Honnan veszi a bátorságot, hogy szervezzen ilyen képzést, meg olyan csoportot, mondván, hogy Isten dolgaira neveli a népet? Majd pont egy ilyen személy fog minket Isten útjaira tanítani, aki egy erkölcsös pogány szintjét nem üti meg! Hát azért álljon meg a menet! Mégis hova jutottunk? Engem többet így fel nem ültetnek! Emlékszel még, testvér, a kezdetekre? Hogy fellelkesültünk, hogy végre egy olyan vezető , aki így szereti Istent. És milyen eltökélten keresi! Órákat tölt az Úr jelenlétében és erre biztatja a követőit is. Páratlan befolyását arra használja, hogy tömegeket vezessen Isten imádatába. Fantasztikus! Hogy el voltunk ettől ájulva?!
Tartott, amíg tartott. Vagy talán soha nem is volt igazi. Mert, valljuk be, ha igazán szerette volna Isten, akkor nem követ el ily gyalázatos tettet. Ilyenek a halandók. Felmagasztalják őket, aztán azt hiszik, minden az övék. Bármit megengedhetnek maguknak. Ezt szépen tönkretette az már biztos. Így táncoljon az ember a koronázási ünnepélyen! Üssön meg a guta, ha még egyszer valaha együtt skandálom a tömeggel, hogy “Isten szíve szerinti férfi”.