Őszintén szólva kezd elegem lenni a fennhéjázásából. Képes egyáltalán bármit úgy csinálni, hogy ne süssön róla, hogy ő felsőbbrendű valamennyiünknél. És egyesek még adják is alá a lovat. Mantrázzák, hogy milyen különleges, meg hogy ilyet még nem láttak. Hát nekem sem volt alkalmam korábban a fajtájával. Hogy így felkapjanak egy ilyen lusta senkiházit! Felháborító az egész jelenség. Folyton hall valami kijelentést. Mintha ő lenne az Isten nagy prófétája, vagy ilyesmi. Közben mi tudjuk, hogy csak elkényeztetett különc, akinek nem elég, hogy mindene megvan, még a szuperszellemi címkét is ki kell ragasztania magára. Nem elégszik meg a puszta szerencsével, pedig megjegyezném, abból sem kevés jutott neki, most azon van vagy hatalmat is szerezzen hozzá. Hát azt majd lesheti. Gondolja szó nélkül nézzük végig ezt? Ahogy az egész közösséget és minket is az uralma alá hajt. Kis taknyos. Sejtettem, hogy valami jellemtelen alak lesz belőle. De hogy ennyire idegesítő egy nyafka lett!
Mi más lehetne, ha folyvást kivételeztek vele! A legnagyobb pofátlanság, hogy még az Urat is belekeveri ebbe. Hogy neki ilyen meg olyan elhívása van. Isten megmutatta neki a jövőt. Kijelentette álmokban és képekben. Na persze. Azt hiszi, hogy ha még az Úr nevét is hozzáteszi, akkor haptákba vágjuk magunkat és kérleljük, hogy legyen kedves irányítani minket. Szolgálatára, Uram! Mit képzel ez az alak? Hol jár? Álomvilágban?!
Elvette az eszét ez a nagy kényelem és jólét. Dolgozna egyszer rendesen, ahogy mi tesszük, akkor örülne, hogy meg tudja mozdítani sajgó tagjait és nem lenne kedve itt ábrándozni összevissza. De hogy még az idősebbeket is manipulálni próbálja az úgynevezett átéléseivel! Ha akkora szellemi ember, valamennyi alázat is szorulhatott volna belé mindehhez. Aki tényleg hallja Istent, az nem pufogja úton-útfélen. Csendben imádkozik a szobájában. Na mindegy is. A vak is látja, ez a feltűnésről szól. Minél többen beszélnek róla és a szürreális kijelentéseiről, annál jobban növekszik az egója és annál közelebb érzi magát abszurd világuralmi terveinek a megvalósításához. Arra megy ki az egész, hogy végre belássuk mi is: ő az univerzum közepe. Nem győz eleget fontoskodni, hogy lenyűgözzön mindenkit légből kapott üzeneteivel. Beteg ez a gyerek, én mondom. Más örül, hogy egészséges, nyugalomban élhet és nem lát szükséget. De nem. Ennek nem elég, hogy úgy dőzsöl, ahogy senki a környéken. Neki ennél több kell! Meghódítani az egész világot. Milyen jó álca ehhez ez az elhívás duma. “Az Úr mutatta, hogy..”. A hideg is kiráz, amikor rákezdi. Mintha máris több lenne nálunk. Ő bezzeg hallja Istent, nem úgy mint a szolgasorra ítélt testvérei.
Ez igen. Ezt nevezem szerénységnek! Még szerencse, hogy méltók vagyunk egy légtérben tartózkodni vele. Már kíváncsi vagyok, hogy mivel rukkol elő legközelebb. A legutóbbi, az összes eddigit vitte. Még a csillagok és leborultak előtte a látomásban. Mekkora ötlet! Tényleg! Ha már a földön minden meghajol, akkor a következő lépés csakis az égitestek lehetnek. Nem tudom, hogy van-e egyáltalán tovább?
Eléggé káros, ez a hóbort, amit szellemi érzékelésnek nevez a mi kis kedvencünk. Ezt hall, meg azt lát, aztán nem veszi észre, hogy elvesztette a kapcsolatot a valós világgal. Hány emberrel fog még megtörténni, hogy a józan eszét is elveszti ebben a nagy prófétaságban? Meg hát ne feledjük, hogy nem csak miatta érdekes ez a helyzet. Miközben ő bolondozik, családok mennek rá idétlen játszmáira. Az sem kizárt, hogy az egész szándékos részéről és azon dolgozik, hogy feszültséget keltsen és szakadást hozzon közöttünk. Az ilyenektől bármi kitelik. Jobb vigyázni vele. Nem hiszem, hogy a hozzá hasonló gyerekeket arra kellene bátorítani, hogy szabadon kísérletezzenek Isten meghallásával. Látjuk, hova tud ez vezetni. És még korántsem értünk a végére. Meglehet, testvér, hogy nekünk kell elejét venni ennek a túlkapásnak. Ez is a szeretet és felelősség része. Megvédeni a közösségünket az ilyen zavarodottságtól, amit ez testvér képvisel. Mondanom sem kell, hogy később ő is hálás lesz ezért, hogy volt valaki, aki időben leállította ezt az őrületet. Igen. Segítenünk kell neki, hogy felismerésre jusson. Fel kell rázzuk. Az csak a gond, hogy itthon valamennyien rendkívül tisztelik. Mintha egy halandó embernek járna egyáltalán ilyenfajta megbecsülés? Ne is részletezzük!
Egy szóval: Rendesen bevették a kis látónknak a szövegeit. Aligha lehet észhez téríteni, amíg körülötte mindenki csak ajnározza. Van egy ötletem. Bármilyen radikálisnak hangzik, ez az ő érdeke is, hogy tegyünk valami határozott lépést afelé, hogy kijózanítsuk.
Szerintem éppen eleget ártott már nekünk ahhoz, hogy jogosan eltegyük láb alól. Ez a többiek javát is szolgálja. Az Úr munkáját végeznénk csak el. Ő maga mondta, hogy kigyomlálja a gonoszt. És most, hogy pont erre jár, adott a helyzet, hogy megtehetjük. Senki avatatlan nem tanúskodhat ellenünk, aki nem érti a szélhámos miatt kialakult helyzet súlyosságát. Egész egyszerűen az Isten gondoskodott rólunk és biztosított egy ilyen lehetőséget. Magányosan mászkál… Ki tudja majd megállapítani, hogy mi okozta a vesztét. A lényeg, hogy ez az ügy mihamarabb le legyen zárva. Szerintem maga az Isten készítette ezt így elő. Rakjunk pontot ennek a végére!
…
Én azért ezt egy kicsit kegyetlennek tartom. Ha már teszünk valamit a közösségért, járjunk el úgy, hogy senki ne vádolhasson. Szóval van egy egészen könnyen megvalósítható tervem. Mire hazatér, addigra a többiek is elfelejtik a meséit. A legfontosabb: ott majd megtanítják neki, hogy ő is csak egy a sok közül. Nem utolsó sorban, egy kicsit hozzászokik ő is a munkához, ha eddig nem nevelték rá még erre sem. Az élet visszakerül a normális kerékvágásba. És a legfontosabb: helyreáll a béke köreinkben. Mi pedig addig is fellélegzünk, amíg ő oda van megtanulni ezt a leckét, hogy nem körülötte forog a világ. Hamarosan érkezik az Egyiptom felé tartó karaván.
Elpusztítani egy testvért… az eléggé rossz fényt vetne ránk, bármennyire is tiszták a szándékaink. Jobb, ha egyszerűen elvitetjük az utazókkal. Ez lesz a megoldás. Azt hiszem az Úr segítségével kiváló tervet eszeltem ki. Látjátok a tevéiket? Úgyis megállnak a kútnál ebben a száraz évszakban. Örülni fognak az új munkaerőnek. Megajándékozzuk őket. Persze, ami jár nekünk, az azért jár. Ezzel mindenki nyer. Nekünk felszabadulás, neki életre szóló lecke, nekik pedig nem várt segítség. Milyen csodás az Úr gondoskodása!
Ámen, testvér!