Olyan jó azt mondani, hogy szeretlek.
Arra emlékezni, hogy hogyan szoktál
kivetkőztetni magamból.
Hogyan szoktad egy mozdulattal
kivenni az irányítást a kezemből.
Hogyan éred el egy érintéssel,
hogy önként adjam oda magam neked.
Átjár a forróság, ha belegondolok,
hogy hogyan adod magad nekem.
Hogyan talállak a karjaim között
egy észrevétlen pillanatban,
Hogyan találom magamat karjaidban
minden jel nélkül, váratlan.
Olyan jó arra gondolni,
hogy hogyan szoktál ölelni
Hogy milyen kedves vagy.
Milyen gyengéden és ellentmondást
nem tűrően szorítasz magadhoz.
Még az illatod is felötlik bennem ilyenkor.
Olyan mintha a levegőnek édes íze lenne.
Mintha a gondolatok is finomak
lennének. Sorra falom őket.
Milyen izgalmas is rajtad elmélkedni.
Miyen kár bármi máson agyalni!
Amikor az eszembe jársz, olyan mintha
ezzel oda is adnék egy darabot magamból neked.
Persze úgy ahogy vagyok
a te tulajdonod vagyok.
De mégis örülsz, ennek ellenére,
amikor odaadom magam neked.
Úgy felvillanyoz magam előtt látni,
hogy milyen szép is vagy.
Szinte szétfeszít, ha eszembe jut.
Maga az, hogy szerelmes vagyok beléd,
már az is olyan csodás érzés.
Néha félek, hogy jobban beleszeretek
ebbe az állapotba, mint kellene.
Azért mert annyira magával ragadó.
Már maga a tény, hogy szeretlek,
jobb mindennél, amit ki tudnék találni.
Minden beléd van zárva.
Lassan rájövök, hogy minden dolog,
amihez külön egyesével vonzódom,
valamilyen formában beléd van zárva.
Azért vonzódom hozzájuk ennyire.

Photo by Hoang Loc from Pexels