– Jézus! Nagyszerű vagy. Olyan jó az idő veled: tele megpróbáltatással, tele bensőségességgel, tele őrült ellenállással. Nagyszerű vagy! Köszönöm neked, hogy megtapasztalhatlak így is meg úgy is.
– Engedd meg nekem, hogy asztalt terítsek neked az ellenség előtt. Annyira szeretném megszégyeníteni az ellenségedet. Megszégyeníteni őt úgy, hogy együtt vacsorázunk előtte, mintha ott sem lennének. Minden egyes alkalommal, amikor nem érdekel, mit érzel, mit tapasztalsz, és inkább arra gondolsz, hogy veled vagyok, olyankor együtt vacsorázunk az ellenség előtt. Nem érted kicsi Madárkám? Az én dicsőségemet nem lehet meglopni, nem lehet kevesebbé tenni, az én uralmam növekedésének nem lesz vége. Nem hogy nem lehet csökkenteni, a növekedését sem lehet megállítani. Érted? Néha kétségbe esel, hogy valamit ellopott az ellenség, s kérdezel engem, hogy hogy engedhette ezt a dicsőségem. Értsd meg, az ellenség nem tudja meglopni az én királyságomat! Amikor megpróbál gátat építeni az én dicsőségem folyójára, hogy akadályozza annak a folyását, csak felduzzasztja azt, hogy aztán még nagyobb erővel törjön ki. Minden egyes alkalommal, mikor megpróbál valamit meglopni az én dicsőségemből, és látszólag sikerrel jár, akkor nem történik más, minthogy felduzzasztja ezt a folyót. Nem lehet meglopni az én dicsőségemet, egyáltalán, egy kicsit sem. Minden egyes lopással az ellenség maga alatt vágja a fát. Nem tud olyat tenni, hogy ne növelné vele az én dicsőségemet. Minden egyes alkalommal, amikor úgy tűnik, hogy meglopja az én dicsőségemet, akkor arra kényszeríti az én dicsőségemet, hogy még dicsőségesebben megnyilvánuljon, még nagyobb erővel törjön ki. Minden egyes késleltetés, amit az ellenség végez, az arra szolgál, hogy növelje az én dicsőségemet. Te pedig kétségbe esel ilyenkor és sokszor arra kérsz, hogy állítsam már meg, amit most tesz, hiszen akadályoz. Nem tud! Persze, amikor egy folyóra gátat építesz, akkor úgy tűnik, mintha nem tudna átfolyni a víz olyan mértékben, mint azelőtt. Ilyenkor is kétségbe lehetne esni. De ez nem siker! Egy kevés idő, és nincs gonosz, nézed a helyét, és a helyét sem találod meg, mert illúzió volt, mert nem is létezett, csak azt hitted, hogy van. Ugyanilyen az ellenség akadályoztatása is. Nézed a helyét és nincsen ott. Mikor az ördög próbálkozik azzal, hogy meglopja az én dicsőségemet, akkor örülj neki, mert csak felduzzasztja az én dicsőségem folyóját. Nem tud mást tenni, nem lophatja meg az én dicsőségemet. Az én uralmam növekedésének nem lesz vége. Az én dicsőségemnek tehát folyamatosan nőni kell. Nemcsak, hogy nem lehet meglopni: növekedésre van ítélve. Ezért az ellenség nyugodtan próbálkozhat a meglopásával, attól csak még inkább növekedni fog.
– Én semmit nem értek.
– Csak jöjj utánam! Örülök, hogy elismered, hogy nem tudod hogyan és merre menjél. Végre ilyenkor tudlak vezetni. Ez igazán jó hír, hogy fogalmad sincs hogyan tovább, akkor végre nem te fogod megválasztani az irányt. Nyugodj meg! A tehetetlenség, a teljes kiszolgáltatottság az egy ajándék neked. Végre átérzed, hogy mennyire nem tudod irányítani az eseményeket. Alig várod, hogy ez a tehetetlen állapot véget érjen. Én pedig alig várom, hogy egyre mélyebb és mélyebb legyen ez a tehetetlenség, egyre inkább meghatározó. Igen, én szeretem ezt a tehetetlen állapotodat. Van lehetőségem ilyenkor tenni helyetted. Nyugodj meg! Semmi nincs ezen a világon, ami hosszútávon rosszat tehetne neked! Nincs olyan dolog ezen a világon, ami megkevesbíthetné az én dicsőségem. Nem kell harcolnod dolgok ellen, nem kell kezedben tartani az életed. Bármi is történjen, az csak növelni fogja az én dicsőségemet. Ezért teljesen lenyugodhatsz, Csacsika! Nincs veszítenivalód! Hallod? Velem nincs veszíteni valód! Nincs, amit elveszíthetnél, nincs amit meglophatna tőled az ördög. Nem kell kétségbe esned, amikor gátat próbál építeni a folyóra. Nyugi, nyugi! Egy darabig úgy tűnik, mintha visszatartaná a vizet, de utána még nagyobb erővel fog áttörni. Azt szeretném, hogy folyamatosan, a gátépítés minden egyes téglájánál ott legyél velem, és élveznéd az életet velem. Én nem akarom, hogy az ellenállással menjen el az összes energiád. Úgy nézd, ahogy felépül a gát, hogy az is az én dicsőségemet lesz kénytelen szolgálni, mint ahogy ezen a világon minden. Az ellenség nem tehet mást, mint szolgálni az én királyságomat. Minden egyes mesterkedésével növeli az én dicsőségem. Erre van kényszerítve.
– Abszolút tanácstalan vagyok most. Semmilyen lépést nem tudok, sem a következőt, sem azután következőt, se a mostanit nem tudom. Teljesen tanácstalan vagyok.
– Gyönyörű. Régen vártam már erre. Azt gondolod, hogy akkor leszel bennem erős, amikor majd tudod, hogy én mit akarok, hogyan és kin keresztül. Nem fogom mindig kijelenti neked! Szeretem a meglepetéseket. Szeretem, amikor bízol bennem. Szeretem, amikor kénytelen vagy rám hagyatkozni. Ezektől a megtapasztalásoktól nem foglak megfosztani téged, amikor rá vagy kényszerítve száz százalékos bizalomra és függésre tőlem.
– Milyen érdekes ellenállás mellett tapasztalni téged! Annyira jó!
– Drága Csacsim, most lehetőséged lesz arra, hogy megmutasd, hogy ki vagyok én benned. Kérlek, ne engedd, hogy elragadjon a lendület és elvesszél abban, ami rajtad keresztül történik! Még mindig az az elhívás van érvényben, hogy vonulj félre velem.
– Rendben.